Olvasandó: Mózes 4. könyve, 20. fejezet, 13-29. vers

„(13) Ezek Meríbá – azaz a versengés – vizei, ahol perbe szálltak Izráel fiai az ÚRral, de ő megmutatta nekik, hogy szent. (14) Azután Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához, akik így szóltak: Ezt mondja testvéred, Izráel: „Te tudsz mindarról a nyomorúságról, amely mirajtunk esett. (15) Atyáink lementek Egyiptomba, és hosszú ideig laktunk Egyiptomban, és nyomorgattak minket és atyáinkat az egyiptomiak. (16) Akkor az ÚRhoz kiáltottunk, meghallgatta szavunkat, angyalt küldött, hogy kihozzon bennünket Egyiptomból. És íme, Kádésban vagyunk, a te határod szélén levő városban. (17) Hadd menjünk át országodon! Nem vonulunk át sem mezőn, sem szőlőn, és kútvizet sem iszunk. Az országúton megyünk, és nem térünk se jobbra, se balra, míg átvonulunk országodon.” (18) Edóm azonban azt felelte: Nem mehetsz át az országomon úgy, hogy fegyverrel ne vonuljak ellened! (19) Izráel fiai azt mondták neki: Az országúton megyünk, és ha a te vizedet isszuk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs egyéb szándékunk, csak hogy gyalogszerrel átvonuljunk. (20) Az pedig így felelt: Nem mehetsz át. És kivonult ellene Edóm sok néppel és hatalmas erővel. (21) Mivel nem akarta Edóm megengedni Izráelnek, hogy átmenjen az országán, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie. (22) Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész gyülekezete a Hór-hegyhez. (23) Így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz a Hór-hegynél, Edóm országának határán: (24) Áron elődeihez takaríttatik. Nem megy be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adtam, mivel ellenszegültetek parancsaimnak Meríbá vizeinél. (25) Vedd Áront és Eleázárt, a fiát, és vidd föl őket a Hór-hegyre. (26) Vesse le Áron a ruháit, és öltöztesd föl azokba Eleázárt, a fiát, mert Áron népéhez takaríttatik, és meghal ott. (27) Úgy cselekedett Mózes, ahogy az ÚR parancsolta, és fölmentek a Hór-hegyre az egész gyülekezet szeme láttára. (28) Mózes levettette Áronnal a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. És meghalt Áron ott a hegy tetején, Mózes és Eleázár pedig leszállt a hegyről. (29) Amikor látta az egész gyülekezet, hogy Áron meghalt, harminc napig siratta őt Izráel egész háza.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (20/2): Hallgatással se legyünk cinkosok a bűnben!

Áron sem mehetett be az ígéret földjére, ő is meghalt a pusztában a lázadó nemzedékhez és Mózeshez hasonlóan. Pedig úgy tűnik Áron csak „segéd” volt Mózes mellett a sziklánál. Épp elég baj volt ez. Hogy pap léttére nem akadályozta, hanem támogatta a dühöngés bűnét. Nem szólt rá Mózesre, hogy csillapodjon le, néma maradt, amikor szólni kellett volna. „Vétkesek közt cinkos, aki néma” – mondja a költő is. Mikor meghalt, le kellett „vetkeznie” a főpapi ruhát/megbízást és át kellett adnia utódjának. Mivel ő is bűnös volt, az ő papi szolgálata csak itt a földön „takarta be” az emberek bűnét és csak földi bűnbocsánatot tudott eszközölni Istennél.  Az utolsó „utód”, aki előbb volt minden földi papnál: Jézus.

De a mi Főpapunk, a Názáreti Jézus éppen halálával vette magára értünk a főpapi közbenjárás szolgálatát, és mutatott be tökéletes megváltó áldozatot. Nemcsak a földi, hanem az örökéletünkre is bűnbocsánatot, megigazulást, megbékélést szerzett az Atyánál!

Az Úr mai eligazítása: ne támogassuk a bűnt hallgatásunkkal, hanem akadályozzuk megszólalással: ne tedd!

Vélemény, hozzászólás?