4Mózes 4. – Napi parancs 1.

Olvasandó: Mózes 4. könyve  – 4. fejezet

4-5. vers
“Ez a tennivalója Kehát fiainak a gyülekezet sátránál a legszentségesebb dolgokkal: amikor indulni akar a tábor, Áron és fiai menjenek be, vegyék le a függőkárpitot, és takarják be a bizonyság ládáját.”

15.vers
“Mikor pedig Áron és fiai elvégezték a szentélynek és a szentély minden edényének betakarását a tábor elindulásakor, akkor jöjjenek oda Kehát fiai, és ők vigyék azokat. De ne érintsék a szent hely egyetlen edényét sem, mert akkor meghalnak. Ezeket kell Kehát fiainak vinniük a gyülekezet sátrából.”

 

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (4/1): Tartsuk tiszteletben a szentséget és a szolgálati rendet!

A szent tárgyak kezelésére vonatkozó precíz előírások jól tükrözték azt a tiszteletet, amely egyedül Istent illette. A lévitáknak halálos ítélet terhe mellett szigorúan be kellett tartaniuk az előírásokat: mi az, amit szabad nekik és mi az, ami már nem az ő hatáskörük.

A szentség tiszteletének elképesztő fontosságát fejezi ki ez a rendtartás. Tartsuk tiszteletben a szentséget Isten szentséges személyét, szent akaratát, a számára elkülönített tárgyakat, szertartásokat, személyeket és a szolgálatot is.

A szolgálati hatáskört hordozzuk felelősséggel, tartsuk ugyanakkor tiszteletben határait! A túlbuzgóság épp úgy Isten haragját hívja ki, mint a felelőtlenség. Pl.  Nádáb és Abihú, valamint Uzza halála!

A szolgálatra Isten kegyelme hatalmaz fel és alkalmasít!
A szigorú szabályok – a Lévitáknak valójában a kegyelem hangjai! Abban ugyanis, hogy Isten éppen Lévitákat választotta ki a legszentebb dolgok őrzésére és hordozására Isten kegyelme látható. Méltatlanok voltak. Múltjukban két véresen erőszakos cselekedet is szerepel. Mégis Isten „betakarta” bűnösségüket és alkalmassá tette őket a szentség őrzésére!

Bármilyen közelség, bármilyen szolgálat nekünk is egyedül kegyelemből kapható, a Jézus ártatlan szenvedésének árán, aki közbenjárásával betakarta és betakarja alkalmatlanságunkat Isten előtt.

1-15. vers

“(1) Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz: (2) Vedd számba Kehát fiait Lévi fiai közül nemzetségenként és háza népenként, (3) harmincesztendőstől és azon felül az ötvenévesig minden hadra foghatót, hogy munkálkodjék a gyülekezet sátránál. (4) Ez a tennivalója Kehát fiainak a gyülekezet sátránál a legszentségesebb dolgokkal: (5) amikor indulni akar a tábor, Áron és fiai menjenek be, vegyék le a függőkárpitot, és takarják be a bizonyság ládáját. (6) Tegyenek rá borzbőrből készült takarót, borítsák be egy egészen kék ruhával, és dugják bele a rúdjait. (7) A szent kenyerek asztalát is borítsák be egy teljesen kék ruhával, tegyék rá a tálakat, a csészéket, a kelyheket és az italáldozati kancsókat. A szüntelen ott levő kenyér is rajta legyen! (8) Azután terítsék le karmazsin fonálból készült ruhával, fedjék be borzbőr takaróval, és dugják bele a rúdjait is. (9) Vegyenek kék ruhát, és takarják be a mécsestartót és mécseseit, koppantóit, hamutartóit és minden olajosedényét, amelyekből feltöltik. (10) Tegyék azt és minden edényét borzbőrből csinált takaróba, és tegyék a hordozórudakra. (11) Az aranyoltárt is terítsék le kék ruhával, fedjék be borzbőr takaróval, és dugják bele a rúdjait. (12) Szedjék össze a szent szolgálat minden eszközét, amelyeket a szentélyben használnak, és tegyék kék ruhába, takarják be borzbőr takaróval, majd tegyék a hordozórudakra. (13) Azután takarítsák el a hamut az oltárról, és terítsenek rá bíborpiros ruhát. (14) Tegyék rá arra az összes hozzá tartozó használati tárgyat, amelyekkel azon szolgálnak: a szenesserpenyőket, a villákat, a lapátokat és a hintőedényeket, az oltár minden eszközét. Terítsenek rá borzbőr takarót, és dugják bele a rúdjait is. (15) Mikor pedig Áron és fiai elvégezték a szentélynek és a szentély minden edényének betakarását a tábor elindulásakor, akkor jöjjenek oda Kehát fiai, és ők vigyék azokat. De ne érintsék a szent hely egyetlen edényét sem, mert akkor meghalnak. Ezeket kell Kehát fiainak vinniük a gyülekezet sátrából.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

1-4. versek
Bár Károli tisztségnek fordítja a Léviták feladatát, az Újfordítás pedig „tennivalónak”,  az eredeti szó kemény, tartós, fáradságos munkát jelent. Nyilván tisztesség is volt ez a feladat, de inkább a nehézségét érezhették át, mint a különlegességét. Ugyanakkor nem végezhették ezt akárkik, csak Kéhát leszármazottai és ők is az életükkel játszottak, ha nem pontosan végezték. Tehát egyszerre volt kiváltság, teher és felelősség. Bármi, ami Istenhez kapcsolódik szent. A szent dolgokkal kapcsolatos legegyszerűbb szolgálat is magasztosabb és többet igényel, mint bármilyen szuper-munkahely, tekintélyes hivatal, speciális munkakör. Az egyházban végzett bármilyen szolgálat egyszerre kiváltság, teher és felelősség! Végezzük ezzel a tudattal, szívvel! 

A szigorú szabályok – a Lévitáknak valójában a kegyelem hangjai!
Abban ugyanis, hogy Isten éppen Lévitákat választotta ki a legszentebb dolgok őrzésére és hordozására egyszerre látható Isten kegyelme igazsága.

Arra a kérdésre, hogy talán a Léviták jobbak és alkalmasabbak voltak másoknál a Szentély körüli szolgálatra? – a válasz: „igenis, meg nem is”! A Bibliában eddig Lévi és leszármazottai, a Léviták két markáns történetben kerültek előtérbe. Az egyik amikor az emberi bosszú, a szeretetlen igazságérzet, az önbíráskodás, az erőszakosság által cselekedtek a „sikemi vérfürdő” alkalmával (I.Móz.34,25-41.). A másik, amikor a hűség és szentség jegyében Isten büntetésének voltak a végrehajtói – Mózes második könyvében az aranyborjú bálvány imádása után. Az elsőben a romlott emberi természet álnoksága és erőszakossága működött, a másodikban az Isten iránti hűségük és engedelmességük mutatkozott meg.  Érdemes elgondolkodni melyiket hogyan értékeli Isten. Itt van kegyelem és az igazságosság a szentség és a hűség együttes érvényesítése.

Isten kegyelme és igazságossága végig egymásnak feszülő probléma a Bibliában vagyis az emberiség történelmében. Ami értékelésünk szerint vagy az egyik, vagy a másik tud csak érvényesülni. Senki nem tudja feloldani a kettő közti feszültséget, de Isten feloldotta Fiában názáreti Jézus Krisztusban, aki meghalt a kereszten miattunk helyettünk érettünk. A Léviták kiválasztása tehát kegyelem által történt. Mi is kegyelemből jöhettünk Istenhez és kerülhetünk közelébe. Jézus érdeméből békültünk meg vele és kaphatunk bármilyen szolgálatot.

 

5-15. vers
A főpap családjának egyedüli joga volt a legszentebb dolgok betakarása. A legszentebb dolgok azok a tárgyak voltak, amit közvetlenül a szentélyben és a szentek szentjében voltak és kapcsolatban álltak az engeszteléssel és az Isten jelenlétével. Vagyis amik által megbékült a vallásos ember Istenével. A Léviták, akik a főpap felügyelete alá voltak rendelve és szolgálatára, noha rájuk voltak bízva a legszentebb dolgokról való gondoskodás ezt csak a szállításra és az őrzésre vonatkozott. Ők közvetlen kapcsolatba nem kerülhettek ezekkel a tárgyakkal nem láthatták meg, nem érintettek, ők nem csomagolhatták, hanem csak vihették.

Egyik fő üzenet a Szolgálati hatáskör felelősséggel hordozásra ugyanakkor határainak tiszteletben tartása. A lévitáknak halálos ítélet terhe mellett szigorúan be kellett tartaniuk az előírásokat: mi az, amit szabad nekik mi az, ami már nem az ő hatáskörük. A túl buzgóságot Isten épp úgy tüntette, mint a felelőtlenséget. Példa erre a későbbiekben Uzza története.

Mai üzenete ennek számunkra abban mutatkozik, hogy például az egyetemes papság bibliai alap elvének torz értelmezése folytán sok gyülekezetben szakadásokat okozott már a túlbuzgóság, vagyis az, hogy a gyülekezet szent tagjai nem tartották tiszteletben a tekintélyelvűséget, félre söpörték az igei intéseket a szolgálati határok felhatalmazások tekintetében, aminek sok helyen békétlenség kritizálás, rivalizálás, engedetlenség és kitagadás/ kiszakadás lett a vége.

Azt is felismerhetjük, hogy az sem volt mindegy, hogy a Léviták közül melyik nemzettségre mi volt bízva a szent tárgyak gondozására, őrzésére. Egyikük a berendezést, másikuk az építő anyagot, harmadikuk a takarókat gondozta. Csodálatos a szervezettség: felhatalmazó vezetés, munkamegosztás és együttműködés bontakozott így ki. A szent szolgálatokban ez ma is nagyon fontos: Krisztus testeként az egyház akkor funkcionál jól, ha e három tényező szeretetben és megértésben tud kibontakozni: vezetés – munkamegosztás – együttműködés! Legyünk részesei ennek! És tartsuk tiszteletben a szentséget!

Ma sokan tiszteletlenek Istennel szemben: világi emberek, akik megvetik semmibe veszik káromolják, csúfolják, lealacsonyítják bálványok hamis istenképek szintjére. De sajnos keresztyének közt is van egyfajta lezserkedés a szabadság hamis nimbusza alatt, amikor is haverkodva, becézgetve tiszteletlenkedve viselkednek pl. istentisztelet közben, imádság közben, dicséret közben, szentek közösségében.

Leave a Reply