1966. június 17-én születtem Mezőnagymihályon. Jelenleg a Vármegyei Kórház Laboratóriumi Medicina Osztályának osztályvezetője, a Miskolci Egyetem Egészségtudományi Karának intézetigazgató egyetemi tanára vagyok. 1997 márciusa óta van személyes élő kapcsolatom Megváltó Jézusommal. Tőle kaptam 36 évesen feleségemet – és így immár több, mint 20 éve hűséges, áldott segítő- és szolgatársamat – Schósz Évát. Két csodálatos gyermekkel is – Sárival és Borival – megajándékozott minket Isten. Szó szerint ajándékok ők mert a reménytelenségből születtek 38 és 40 éves korunkban. Hálát adunk, hogy közel vannak Gyülekezetünkhöz és közel vannak Hozzá. Családunk életre szóló vezérigéje: „Tudjuk pedig azt, hogy azoknak, akik az Istent szeretik, miden a javukra szolgál.” (Róma 8,28) Hálásak vagyunk, hogy több, különösen nehéz és „embert próbáló” körülmény között is megtarott ebben a „tudásban” az Úr! Megtérésemet követően a sajókeresztúri református gyülekezet gondnoka, a Magyar Református Presbiteri Szövetség Dél-Borsodi Területi Szervezetének alapító elnöke voltam. 2013-ban protestáns teológus végzettséget szereztem. 2007-ben költöztünk Diósgyőrbe. Ideköltözésünknek két oka volt: az Erdész úti református óvoda, melynek hívő, keresztyén szellemiségét szerettük volna gyermekeink életében látni, továbbá a diósgyőri gyülekezet egésze és annak lelkipásztorai. Az óvodából gyermekeink már régen kinőttek, de hisszük azt, hogy az örökkévalóságra megmaradó értékekhez jutottak. A gyülekezet immár közel 20 éve a szívünkben van és tudjuk, hogy mi is sok testvér szívében, imádságában. Számos gyülekezeti alkalom megálmodói, lebonyolítói voltunk az elmúlt évtizedekben. Vágyunk rá, és ennek reményében szolgálok, hogy megtapasztaljuk végre teljes valójában Isten jelenlétének kiáradását és ennek ünneplését a Diósgyőri Református Gyülekezet családi közösségében, melynek alapjait áldott életű korábbi lelkipásztoraink, gondnokaink, presbitereink imádságai és szolgálatai már régen elkészítették.
