Családommal Bőcsről származom. Édesapám a bőcsi és a berzéki gyülekezet lelkipásztora volt 33 évig. Testvéremmel együtt a parókián nevelkedtünk. A középiskolát a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végeztem, ahol megérintett az egyházzene szépsége. Hangszeres zenét tanultam és a Kántusban énekeltem, amelynek szolgálataihoz sok emlékem fűződik. A Miskolci Egyetemen folytattam tanulmányaimat és szereztem jogász végzettséget. 1990 októberében költöztünk Diósgyőrbe, azóta a Berekalján lakom. Nem sokkal ezután dr. Szőnyi György nagytiszteletű úr megszólítására vállaltam presbiteri szolgálatot. Néhány évig édesanyám a berekaljai iskolában tanított hittant. Korábban több egyházkormányzati tisztséget viseltem és az egyházkerület iskolaügyi igazgatásában vettem részt. A Miskolci Járásbíróságon polgári ügyszakban ítélkezem. Tagja vagyok az egyházmegyei bíróságnak. Hosszú idő óta a Cantus Firmus Énekkarban énekelek. Házastársam a Lévay József Református Gimnázium tanára. Két fiút nevelünk, mindketten a gyülekezetben konfirmáltak. Közeli családtagjaim mindannyian Diósgyőrben laknak és a gyülekezet tagjai. Régebbi ismereteimet felelevenítve évek a vasárnapi istentiszteleteken orgonálok, amit bármikor szívesen átadok nálam felkészültebb és magasabb zenei ismeretekkel rendelkezőknek. Az orgona is alapos felújításra szorulna, amire eddig a gyülekezetnek nem nyílott anyagi lehetősége. Emellett a presbiteri jegyzőkönyveket gondozom. Az elmúlt évek emlékezetes alkalmai voltak; megemlékezés a lelkész házaspár 20 éves helybeli szolgálatáról, hálaadó istentisztelet a templom felépítésének 250. évfordulóján, MIÉRTT találkozók vendég szolgálattevőkkel és koncertekkel, adventi vacsorák. 30 évre visszatekintve elmondható, hogy aktív és gyümölcsöző a gyülekezet kapcsolata az általános iskolával és az óvodával, de a szülők és a nagyszülők közül csak kevesen csatlakoznak személyileg is az egyházközséghez. Nagyrészben addig látogatják az alkalmakat, ameddig a gyermek az óvodába vagy az iskolába jár. Ezeknek a családoknak a bekapcsolása a gyülekezet életébe még további missziói feladatot jelent. Diósgyőr város a városban. Meglátásom szerint a lakótelepeken és a kertvárosi részeken sok az ún. szunnyadó református, akiket nehezen lehet megszólítani, akik vasárnaponként nem hallják meg a harang hívogató hangját és nem kívánnak a gyülekezet tagjai lenni, még ha hagyományosan magukat reformátusnak is tartják és az egyházi szolgálatokat igénylik. A jövőt tervezve meg kell találni azokat a csatornákat, amelyeken keresztül ők is elérhetőkké válnak és megérik bennük az elhatározás a hitélet rendszeres és aktív gyakorlására. Gyülekezeti képem szerint a középpontban vasárnapi istentisztelet, az igehirdetés, a zsoltáréneklés, a sákramentumok kiszolgálása és a missziói munka áll. Ezekre épülhetnek fel a többi szolgálati ágak. „Csak vezess Uram végig és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem” (462. ének 1. vers)
