Egy hétre való ige és tanítás 2.

Belső kapcsolataink Ige szerinti mélyítése:

Többekkel is beszélgetve megállapítottuk, hogy ha van ebben a borzasztó vírushelyzetben valami jó is, az az a tény, hogy sok család több időt tölthet együtt, mint a „normális” (?) pörgős életben lehetett. Mivel a külső kapcsolatok csökkentek (óvoda, iskola, munkahely stb.), nőtt a belső, Istentől eredetileg is szorosabbnak, bensőségesebbnek szánt családi kapcsolatok mélyítésének lehetősége. Remélem tudunk ezzel jól élni és nem visszaélni!

Talán testvéreimnek is feltűnt, hogy épp ebben az időszakban a Kalauz szerint olvasott Példabeszédek könyvében is ezekről a belső viszonyokról, mint pl. a házastárssal és a gyerekekkel való bölcs együttélésről esett szó többször is. Nem véletlen ez! Istennek van aktuális üzenete számunkra ezen a héten ebből a helyzetből kifolyólag! Fogadjuk meg!

Az ókorban a nőket többnyire a férfiak tulajdonának tekintették és legfőbb feladatuknak a gyermekszülést tartották. A gyerekeket pedig csak egy bizonyos kor elérése után vették „emberszámba”, nem sokban különbözött a velük való bánásmód, mint ahogy a szolgákkal bántak. Sok esetben olcsó munkaerőnek tekintették őket. A biblia Példabeszédek azonban egészen másfajta szemléletet tükröznek. A házasságot olyan jelentős döntésnek tekintik, amely nagy körültekintést igényel és nagy áldás, ha bölcs döntésben születik. A jó feleség (és tegyük hozzá, a jó férj) építi a társa életét. A nő mindennapi teendői alapozzák meg a család jólétét (14,1; 31,10-31). Férjével együtt neveli gyermekeit a bölcsesség útjára (1,8–9; 6,20). A feleség jelleme ezért sokkal meghatározóbb, mint külső szépsége. A férj ne uralkodjon, hanem oltalmazzon – bölcs és tiszta döntésekkel, szorgalommal biztosítsa házanépe (feleség, gyermekek + szolgák) jólétét.

Szó sincs azonban arról, hogy a Példabeszédek könyve elhanyagolná a szerelem testi oldalát. Arra biztatja a házastársakat, hogy örvendezzenek egymás szerelmének, engedjék, hogy annak gyönyöre elvarázsolja őket. A fiatal férfiakat arra inti, hogy ne pazarolják a szexualitásukat olyan kapcsolatokra, amelyek sem valódi beteljesülést, sem igaz szerelmet nem nyújtanak. A szexualitásnak a házasságban van a helye, ahol tartós és gyümölcsöző boldogságot kínál.

„A bölcsesség megment más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől, aki elhagyja ifjúkorának társát és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségéről. Mert halálba süllyed a háza ás útja az árnyak közé.” (Példb.2,16-18.)

Megszaporodott otthoni időtöltésünkből jusson idő átgondolni: Mit várunk a házastársunktól? Elvárásaink listája összhangban van-e azzal az értékrenddel, ahogy a Példabeszédek könyve az egyes tulajdonságokat (a külső vonzerőt és egyéb vonásokat) fontossági sorrendbe állítja?

No és: HOGY NEVELJÜK GYERMEKEINKET?

A Biblia értékrendje szerint a családtagok egymás szövetségesei. Hogy egy szövetség jól működjön, benne mindenkinek fegyelmezettnek kell lennie, vagyis nemcsak kiváltságait kikövetelni, hanem kötelességeit is teljesíteni. Ezért a családi szövetséges viszonyon belül nagyon fontos a fegyelem megtanítása. Erre nyilvánvalóan a még növekvő, „neveletlen” gyermekekre nézve igaz elsősorban. De a felnőtteknek is következetesnek kell lenni.

Tanítsd a gyermeket, mely úton járjon: még ha megöregszik, akkor sem távolodik el attól.

A Példabeszédek könyve a fegyelmezést a szeretet megnyilvánulásának tekinti és arra figyelmeztet, hogy azok a szülők, akik ezt elmulasztják, ártanak gyermekeiknek. Ez a bölcsesség azonban csupán kicsiny szelete annak, amit a könyv a nevelésről tanít. Jóval nagyobb hangsúly esik a Példabeszédekben a szóbeli bátorításra és a tanításra. Az egész könyvet egy apa szavai keretezik, aki az élet dolgaira tanítja fiát. Az anyának is hasonlóan fontos mondanivalója van fia számára (1,8; 6,2o). A szülő és gyermeke beszélgetését melegség hatja át, a 17,6 pedig ki is mondja, hogy a szülők és a gyerekek nem egymás ellenfelei, hanem szövetségesek, akik büszkék egymásra.

Most, hogy az otthonmaradás és az otthoni együtt tanulás miatt „kénytelenek” vagyunk többet foglalkozni, figyelni gyermekeinkre, jó, ha közben elgondolkozunk az Ige fényében: a mi neveltetésünk során minek volt ránk nagyobb hatása: a fegyelmezésnek vagy a tanításnak és a bátorításnak?

A házasságról szóló példabeszédek: 5,15–19; 12,4; 14,1; 18,22; 19,13–14; 21,9,19; 27,15–16; 31,10–31.

A házasságtörésről szóló példabeszédek: 2,16–19; 5,1-23; 6,20-35; 7,6-27; 23,26–28.

A szülő-gyerek kapcsolatról szóló példabeszédek: 3,11–12; 10,1.5; 13,1.24; 14,26; 15,20; 17,6.21; 19,18.26-27; 20,20; 22,6.15; 23,13–16.22-25; 27,11; 29,15.17; 31,28.