Olvasandó: Józsué könyve – 8. fejezet  

„(30) Majd oltárt épített Józsué az ÚRnak, Izráel Istenének Ébál hegyén, (31) ahogy Mózes, az ÚR szolgája megparancsolta Izráel fiainak, amint meg van írva Mózes törvénykönyvében: ép kövekből való oltárt, melyeket vas nem érintett; és egészen elégő áldozatot és hálaáldozatokat áldoztak azon az ÚRnak. (32) És fölírta ott a kövekre Mózes törvényének a másolatát, amelyet Izráel fiainak írt. (33) Az egész Izráel pedig és az ő vénei, vezérei és bírái ott álltak kétfelől a láda mellett, szemben a lévita papokkal, akik az ÚR szövetségládáját hordozzák, mind a jövevény, mind a bennszülött: fele a Garizim hegye felől, fele pedig az Ébál hegye felől, amint megparancsolta Mózes, az ÚR szolgája, hogy így áldja meg Izráel népét először. (34) Azután pedig fölolvasta a törvény minden igéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, ahogy meg van írva a törvény könyvében. (35) Egy ige sem volt azok közül, amelyeket Mózes parancsolt, amelyet föl ne olvasott volna Józsué Izráel egész gyülekezete előtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények előtt is, akik közöttük éltek.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (8/6): Hála és elköteleződés – ünnepélyesen, együtt

Aj bevételével megnyílt az út az ország belseje felé. Az első hadjárat azzal fejeződik be, hogy a nép felkerekedik, és 50 km-t gyalogolnak Sikem vidékéig. Itt van két hegy egymással szemben az Ebál és Garizim hegye. Itt oltárt építenek, hogy hálát adjanak és kihirdetik a Törvényt, áldás/átok terhe mellett, hogy elkötelezzék magukat továbbra is Isten mellett. Annak idején, még Mózes megparancsolta, hogy ezen e helyen álljon fel kétfelől a nép és hirdessék ki a jövőre nézve az Isten törvényét és ígéreteit. Az ígéretek kettős természetűek, mert a Törvényhez való viszony szerint nemcsak jót, rosszat is jelenthetnek: ha megtartják – áldást, ha nem – átkot hoz a népre.

Ez az esemény is egy nagyon fontos „hadiesemény”, noha más jellegű: Isten áldásainak a szimbolikus birtokba vétele egy istentiszteleten, ezért összefügg a honfoglalással, mert a honfoglalás további sikerei és a haza megtartása is ezen múlik: megtartják-e a szövetség Igéit. Hisz a győzelmet Isten adja. Ezzel az engedelmességgel kifejezik, hogy Isten további jóindulatát, segítségét, áldásait elengedhetetlennek tartják a tovább menetelhez, magukat pedig elkötelezik a szövetségben való járásra.

Manapság sok hívő nem tartja fontosnak a templomba járást, az istentiszteleteken való részvételt, a közösségben való ünnepléseket. Pedig Isten mai népeként nekünk is kulcsfontosságú ahhoz, hogy az áldásokat, a győzelmeket birtokba tudjuk venni és rendszeresen megerősítsük együttesen is a szövetségünket Ővele. Ezek alkalmai a vasárnapi és egyéb ünnepléseink. A hit személyes kell, hogy legyen, de nem magánügy! Összetartozunk a többi hívővel és egy hadseregben harcolunk Isten királyságát szolgálva, ezért együtt kell mozdulnunk. Ennek elengedhetetlen eszköze a szent összegyülekezés.

 

Ma: szombat van, az Ige szerinti nyugalom napja. Szenteld meg azzal, hogy több időt szánsz a Törvény olvasására. Holnap pedig gyere az istentiszteletre, hogy kifejezzük együtt hálánkat az eddigiekért és elköteleződésünket a Szövetség magtartására.

Vélemény, hozzászólás?