Olvasandó: Korinthusiakhoz írt levél – 12. fejezet
1-11. vers
„(1) Testvéreim, nem akarom, hogy a lelki ajándékokra nézve tudatlanok legyetek. (2) Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, mint vezettek titeket a néma bálványokhoz. (3) Mert tudjátok meg, hogy senki sem mondja Jézust átkozottnak, aki Isten Lelke által szól, és senki sem mondhatja, hogy Jézus Úr, hanem csak a Szentlélek által. (4) A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. (5) A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. (6) És különbség van az erők megnyilvánulásában is, de ugyanaz az Isten, aki mindenben és mindenkiben megmutatja erejét. (7) A Lélek megnyilvánulását mindenki azért kapja, hogy használjon vele. (8) Az egyik ugyanis a bölcs beszédet kapja a Lélek által, a másik pedig az ismeret beszédét ugyanazon Lélek szerint; (9) egyik a hitet ugyanazon Lélek által, a másik pedig a gyógyítás ajándékait egyazon Lélek által; (10) némelyik a csodatévő erőket, némelyik meg a prófétálást, némelyik a lelkek megítélését, a másik a nyelvek nemeit vagy pedig a nyelvek magyarázását. (11) De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, úgy osztva szét mindenkinek, ahogyan akarja.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (12/1): Különbség ellenére is egységben!
Korinthusban az is megosztottságot okozott, hogy a Szentlélek ajándékai sokféleképpen megnyilvánultak. Ez egy csodálatosan gazdag áldássá válhatott volna, ha a középpontban az Ajándékozó maradt volna. Mert – ahogy itt Pál hangsúlyozza –, az ajándékok különbözősége mögött ugyanaz az egyetlen igaz Isten áll. Ezért ezek a különbözőségek valójában csak a szeretetlen büszkeség miatt erősítették a sokféle emberi különbözőséget. Tehát a megajándékozott hívő emelkedett a középpontba! Az, hogy „őáltala hogyan cselekszik az Úr”! Ez pedig nagy baj! Mindig nagy veszélyt jelenthet a gyülekezetben, ha egyes, Istentől megajándékozott testvérek személye kerül előtérbe az általuk cselekvő ÚR helyett. Mindig szem előtt kell tartani, hogy mi emberek – akik eszközök vagyunk csupán –, ugyan különbözőek vagyunk, az Aki cselekszi a természetfeletti dolgokat ugyanaz az egyetlen Úristen! Ugyanaz a Lélek nyilvánul meg a különböző történésekben, ugyanúgy a Szentlélek cselekszik – különbözőképpen! Ha pártoskodás, versengés, viszálykodás fakad a Lélek megnyilvánulásaiból, akkor az azt jelenti, hogy az emberi került előtérbe az isteni helyett! Ez pedig bűn, Isten akaratának semmibe vétele, dicsőségének a megrablása! Különben minden hívő részesül valamilyen lelki adottságban és képességben meghatározott szolgálatra. Senki sincs, aki ne kapna ilyen ajándékot (1Kor 12,7.11.27), de elosztásukban a Szentlélek szabad szuverenitással jár el (1Kor 12,11). Nincs helye válogatásnak; a hívő szolgálata egyszerűen annak az ajándéknak vagy ajándékoknak az alkalmazása, melyet az egyén kapott (vö. Róm 12,4-8). Az ajándékok különbözőek (1Kor 12,6.8.10.28-30), de mind egyformán becses, mert mindegyiket ugyanaz a Lélek adta, ugyanaz az Úr használja fel és ugyanaz az Isten.
Amikor elfogadod, hogy különbség van a kegyelmi ajándékokban, a szolgálatokban, és a cselekedetekben, és a testvérek által különbözőképpen mennek végbe, akkor az nem csupán tolerancia, hanem az Atya Fiú Szentlélek Isten sokszínű gazdaságának az ünneplése – egységben, a Krisztusban! Ez a mi dolgunk és ez nem is olyan könnyű, hogy a Szentlélek nélkül sikerülne!
Ma: imádkozzunk azért, hogy bár mi kereszténynek olyan sokfélék vagyunk és a Lélek ajándékai is különbözően adatnak, tudjuk egységben szolgálni és dicsérni az egy igaz Istent!