Olvasandó: Korinthusiakhoz írt levél – 6. fejezet
9-20. vers
„(9) Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem fogják örökölni Isten országát? Ne tévelyegjetek! Mert sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalankodók, (10) sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem szitkozódók, sem rablók nem fogják örökölni Isten országát. (11) Pedig ilyenek is voltak közöttetek, de megmosattatok, megszentelődtetek és megigazultatok az Úr Jézus nevében és a mi Istenünk Lelke által. (12) Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává. (13) Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Isten pedig ezt is, és azt is eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak rendeltetett, hanem az Úrnak és az Úr a testnek. (14) Isten pedig az Urat is feltámasztotta, és erejével minket is feltámaszt. (15) Nem tudjátok, hogy testetek a Krisztus tagja? Leszakítsam hát Krisztus tagjait, és egy parázna tagjaivá tegyem? Semmiképpen! (16) Avagy nem tudjátok, hogy aki paráznával egyesül, egy test vele? Mert – az Írás szerint – ők ketten egy testté lesznek. (17) Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele. (18) Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. (19) Avagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől kaptatok, és nem a magatokéi vagytok? (20) Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért Istent a ti testetekben.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (6/2): Testestül-lelkestül Krisztusé!
Milyen csodálatosan egyesül itt a tiszta szentség a kegyelem örömüzenetével! Egyfelől átok hangzik el az erkölcsi bűnök felé. Aki bennük leledzik, az ki van zárva az üdvösségből! De másfelől megtudjuk: van mód a szabadulásra! Isten hatalma az Úr Jézus által tisztára moshatja a legszennyesebb életet is, megújíthatja a legromlottabbat is, megszentelheti a legmélyebbre süllyedtet is! (9-11.)
Az apostol külön kitér a paráznaság bűnére, mégpedig azért, mert a nemi viszonyban az Írás szavaival „lesznek ketten egy testté” – tehát az életegységet teremt a férfi és nő között. Ha tehát paráznával (parázna módon) egyesül, beszennyezi a testét. Úgy látszik a keresztyének között akadtak némelyek, akik a Krisztusban nyert szabadságjog címén felülemelkedtek a paráznaságot tiltó (erkölcsi, vallásos, vagy ízlés és szokásbeli) törvényen. Kiadták a jelszót: „Minden szabad!” – De ez nem egyenlő a szabadossággal! Krisztusban szabadok lettünk, ez azt jelenti, hogy Krisztus személyes hatalma alá kerültünk, és az ő erejével szabadok lettünk a bűn hatalmától. Nem kell (!) vétkezni! Szabad vagyok ellene dönteni és lépni. A Krisztusban való szabadsággal nem lehet úgy élni, hogy a Krisztus ellenségének kerüljek a hatalma alá. Szabadon engedelmeskedhetünk a Krisztusnak. A test Krisztus tulajdona; Ő éppen azért vett fel emberi testet, és szenvedte a halált emberi testben, hogy minket testestül-lelkestül tulajdonába vegyen. Azért támadott fel dicsőséges testében, hogy a mi testünket is feltámassza, mert az ember testestől és lelkestől együtt személyiség, s a váltság az egész személyiség kisajátítása. Mindebből az következik, hogy a megváltott ember testestől-lelkestől Krisztusé, testestől-lelkestől tagja az egyháznak, amely a Krisztus teste, és Krisztus testében és Lelkében él. A testünk elválaszthatatlan része egész valónknak. Nem valami ruha csak rajtunk, ami beszennyeződhetik, mert hiszen hamarosan tisztát válthatunk. Aki testét tisztátalan életre odaadja, saját magát adta oda ezzel. A lélek nem lebeghet tiszta magasságokban a testi bűnök felett. A testtel együtt rántja le a bűn a maga sarába! A Krisztusban való életünk sem csak lelki, hanem egyúttal testi ügy is, mindkettőnek együtt kell az Isten dicsőségét szolgálnia már ebben az életben is. Az eljövendő tökéletesség világában pedig testestől-lelkestől be fog rajtunk teljesedni Isten dicsőséges munkája testünk feltámasztásában!
MA: Tartsuk tisztán testestől-lelkestől magunkat, mint a Szentlélek templomát. (De ne csak ma!)