Meteorológus vagyok, egy feleségem és három felnőtt korú fiam van. 1993-ban, 20 évesen fogadtam el Jézus Krisztust megváltómnak és uramnak. Az egyetemet követően egy felekezetközi missziós szervezettel szolgáltam a feleségemmel együtt 4 évig főállásban Budapesten. 2000-ben hazaköltöztünk, azóta tartozom a gyülekezethez. 2006 óta vagyok presbiter. Sok szolgálatban, feladatban részt vettem, ezek közül a legfontosabb a fiatalok között végzett. 2005 óta vezetjük-szervezzük önkéntesként az ifjúság közötti szolgálatot a feleségemmel és más testvérekkel együtt. Ebben a csaknem 20 évben több száz fiatallal kerültünk kapcsolatba. Majdnem minden szombaton ifit tartunk, közel 40 tábort szerveztünk, több nyertes pályázatunk volt ifjúsági témában. Az Úr Igéjére nyitott fiatalok közül néhányan lelkészek és főállású szolgálók lettek, mások világi munkahelyen szolgálják az Urat, viszont az ifiből kinőve sokan elhajlottak, mindeközben szétszóródtak a nagyvilágban és nem maradtak a gyülekezetben. Célunk, hogy a fiatalok, amellett, hogy egy nagyszerű közösséghez tartoznak, megismerjék az Urat, megtanuljanak vele járni. Próbálunk szolgálókat, vezetőket is képezni. Nagyon szeretjük a fiatalokat, ugyanakkor a korkülönbség egyre nő. Évek óta szeretnénk átadni az ifi vezetését, de eddig nem akadt, aki átvegye. Addig is szolgálunk közöttük, hiszen felelősséget érzünk a gyülekezet ifjúságáért. Most újra van egy nagy generáció az ifiben, nagyszerű velük együtt munkálkodni az Úrért. A tavalyi nyári táborunkban 30-an voltunk együtt Balatonfenyvesen egy hétig, melyet nagyon megáldott az Úr. „Az aratni való sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Máté 9,37-38)
