Mitől ember az ember?

Nagyító alatt: Az Ábrahámmal kötött szövetség

Ma egy hete Noé kapcsán volt szó az áldások között a szövetségről. Ma ünnepeljük azt, hogy Isten szövetségesei lehetünk az Ő nagy kegyelméből! Mit jelent a szövetség és mit jelent Isten szövetségesének lenni? A világ legnagyobb kiváltságát! Ami az embert igazából emberré – igazán emberivé (!) – teszi, az annak köszönhető, hogy Isten „megjelenék Ábrahámnak” ( + Noénak = az embernek) és ezt mondja: megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted…! Hallelúja! Ez az Isten kegyelme!

Tulajdonképpen nincs is azon csodálkozni való, hogy az olyan emberek, akik Isten nélkül, hitetlenül élnek és próbálják megérteni a világot, a tapasztalatból kiindulva arra jutnak, hogy az ember a majomtól, vagyis az állatvilágból származik. Mert mit mutat a tapasztalat? (az Isten nélküli tapasztalat)
– biológiailag valóban szinte semmi különbség nincs,
– viselkedésben, magatartásban meg sok esetben az ember állatiasabban viselkedik az állatnál.

Az istenképűnek alkotott ember a bűn következtében annyira tönkrement, hogy nem emlékeztet régi önmagára, Istentől kapott mivoltára. Istenképűnek lett teremtve, ezt jelenti a kérés, hogy: „Tökéletességben (kellene) járni” – azért hogy a földön képviselje isteni teremtőjét az ember. Csakhogy ez a képmás darabokra tört. Az a tükör, amiben Isten megláthatta volna magát szilánkokká hullott és felismerhetetlen az Isten-képűség, vagyis az emberség. Az ember életének arcán eltorzult az egész.

Mi teszi, mit teheti az embert újra emberré? Hogyan hozható helyre ez a tragédia? Isten szívében rögtön, sőt megelőzően is ott volt a terv, ott volt a véghezvitelnek minden feltétele. Mi, reformátusok többek között attól vagyunk reformátusok, hogy sarkalatos pontja a mi hitünknek és keresztyénségünknek az, hogy az ember emberi mivoltát az Isten kegyelmi szövetségében értelmezzük: attól ember az ember, hogy Isten kegyelemből szövetségesévé fogadta és ebben a kapcsolatban helyre, és helyére állította. És ebben az új állapotában folyton őrzi, és támogatja. Pintér Béla ezt így énekli: „eredeti ember”-ré tett Jézus. Pál pedig így fogalmaz: „És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef 4:24).

A szövetség fogalma: két fél között létrejövő szerződéses viszonyt jelent. A szövetségi viszony létrejötte a feleket nagyon szoros kapcsolatba hozta egymással. Ez a kapcsolat értékében úgyszólván a vérrokoni kapcsolatnak felelt meg. A szövetség a feleket a szerződésben foglaltak szerint feltétlen és kölcsönös megtartására kötelezte, tehát a szövetségi HŰSÉGre. A szövetségre lépők viszonyát  BÉKE jellemezte és annak megtartása nem merült ki a szerződésben foglaltak formális megtartásában, hanem egymás iránti lojalitást, barátságot, szeretetet követelt meg (1Kir 5,15; 1Sám 18,3; 2Sám 19,7).

A Mindenható Isten szövetsége egyszerre történelem és személyes történet! Ma inkább a személyes jelentőségét szeretném megmutatni nektek: mit jelent Isten szövetségesének lenni? A szövetségével Isten felemel az „állati” sorból. Kiemel a kirekesztettségből. Új identitást, új perspektívát ad. Új név, új méltóság. Ábrámból – Ábrahám lett (Ábrám = magasztos atya; Ábrahám: sok nép atyja). Új feladat, új jövő, új kilátások a jövőre nézve (elhívást, küldetést és ígéretet kapott). Ez a szövetség új emberré tesz – pontosabban újra eredeti emberré, aki teremtetett szentségben és igazságban. Ez a szövetség megújítja az emberekkel való kapcsolatot is! Másként nézed a személyét, a jó és a rossz tulajdonságait stb. Ez a Szövetség kötelez, rendszerez, tartást, medret ad az életnek. Isten ennek keretében szabályoz, mint egy folyót, mert törvényt, rendet ad. Erkölcsöt diktál, jogot biztosít, igazságot szolgáltat. Humánussá tesz! Ez az isteni oldala!

Van emberi oldala is. Két dolgot követel meg: a Hűséget és a bizalmat. E kettőnek pedig következménye, tehát gyümölcse az engedelmesség! A Szövetségben tehát az engedelmesség nem kényszer, hanem gyümölcs! És ez nagyszerű! Ez felszabadító! Isten szövetségeseként nem kell vétkeznem, hanem szabad követnem, elfogadnom Isten akaratát abban a bizalomban, hogy tudom: az a legjobb nekem, ha az ő akarata megy végbe, az ő akarata érvényesül az életemben.

Mindannyian voltunk kamaszok. Mindnyájunknak volt olyan életszakasza, amikor lázadoztunk a szülői tekintély ellen – talán gyűlöletig, talán szakításig is. Azt hittük, mi tudjuk mi a jó nekünk! Aztán benőtt a fejünk lágya, kaptunk egy-két pofont az élettől, koppantunk és rájöttünk, hogy a szüleink valóban a javunkat akarják és munkálták. Csak nem mindig úgy, ahogy az nekünk tetszett. Így vagyunk Istennel is, amíg nem vagyunk Vele szövetségben. Lázadozunk, zúgolódunk, értetlenkedünk stb.

Isten egyre nagyszerűbb dolgokat ígért Ábrahámnak. Ő, mint mindenható Isten teljesen és garantáltan képes teljesíteni minden ígéretét! Itt fordul elő először az Ószövetségben a „mindenható lsten” kifejezés (el Saddaj – azt jelenti, hogy: „mell” vagy „hegy”). Bizonyos testrészeket képszerűen használtak tulajdonságok kifejezésére (pl.: a folyó szája, a hegy lába). Tehát ez a kifejezés Istenre vonatkoztatva azt jelenti, hogy Isten bőségesen képes ellátni, vagy megvédeni! Gondold el: micsoda biztonságérzet a Mindenható szövetségesének lenni… „Aki a Mindenható árnyékában lakozik!”

Ám a legnagyszerűbb, legteljesebb áldása a Szövetségnek az, amit Jézus Krisztus szerzett. Ő „Új Szövetséget” kötött velünk, az élete, vére árán! Meghalt értünk, hogy ha hiszünk – bízunk (!) – Őbenne, akkor ÉLETÜNK legyen. Őbenne megkaptunk mindent, ami az ÉLETRE és KEGYESSÉGRE való! Az Atya pedig Vele együtt megad mindent minékünk! Amikor megtérünk, megkeresztelkedünk, úrvacsorázunk – ezt a szövetséget fogadjuk el, erősítjük meg szertartásosan, ha hittel tesszük. Egyébként pedig ránk is érvényes a Szövetségét felajánló Mindenható Isten felhívása: „Járj előttem és légy tökéletes”. Ez a Szentlélek nélkül lehetetlen. A Szentlélek tehet minket Isten szövetségeseivé. Ezért hát legyen imádságunkká a 463. dicséret minden szava: „Isten élő Lelke jöjj, Áldva szállj le rám!”.

Ámen!