Olvasandó: Rómaikhoz írt levél – 1. fejezet
16-32. vers
„(16) Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívő üdvösségére, zsidónak először, de görögnek is. (17) Mert az Isten igazsága nyilvánul meg abban hitből hitbe, ahogy meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. (18) Mert Isten haragja a mennyből megnyilvánul az emberek minden hitetlensége és hamissága ellen, akik az igazságot hamissággal feltartóztatják, (19) hiszen ami Istenből megismerhető, nyilvánvaló előttük, mert Isten nyilvánvalóvá tette számukra. (20) Mert ami benne láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva alkotásaiból megérthető és meglátható. Nincs tehát mentség számukra, (21) mert bár Istent megismerték, mégsem dicsőítették Istenként, és hálát sem adtak neki, hanem gondolkozásuk hiábavalóvá lett, és értetlen szívük megsötétedett. (22) Magukat bölcseknek vallva balgává lettek, (23) és az örökkévaló Isten dicsőségét felcserélték mulandó emberek, madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. (24) Isten azért szívük vágya szerinti tisztátalanságra adta őket, hogy egymás testét megbecstelenítsék, (25) mint akik Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott. Ámen. (26) Isten azért gyalázatos szenvedélyekre adta őket, mert asszonyaik is felcserélték a természetes élést természetellenessel, (27) ugyanígy a férfiak is elhagyták az asszonnyal való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban. (28) És mivel nem méltatták Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, ezért Isten méltatlan gondolkozásra adta őket, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek. (29) Tele is vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rosszindulattal; (30) pletykálkodók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, kérkedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, (31) értetlenek, szószegők, szeretetlenek, irgalmatlanok. (32) Ezek ugyan ismerik Isten végzését, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nemcsak megteszik, hanem egyetértenek azokkal, akik ezeket gyakorolják.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (1/2): Ne szégyeld az evangéliumot!
Mi is találkozunk Istent megvető világunk eme sokféle gonoszságával, fonákságával, erkölcstelen félrecsúszásával, amiket Pál ebben a szakaszban felsorol (21-32.v). Mai korszakunkban is ez az uralkodó sodrás irány. Szabadosság, önfejűség, szolgaiság, különcködés, igazságtalanság stb. Szenvedünk, haragszunk, dühösek vagyunk miatta és úgy érezzük ez ellen a hatalom ellen nem tehetünk semmit. Haragszunk és harcolunk és érezzük, hogy ez kevés. Nem tudunk ellene megoldást adni! Vagy mégis?
Pál egy másik hatalmat hirdet: Istennek van megoldása! Ez az evangélium! Az Istennek hatalma! az Ő igazsága.
Az evangélium miért „hatalom”? Hogy mutatkozik meg? Hogy lesz a mienk?
Jézus hatalma a jóságában volt. A gonoszt Jóval győzte le. A haragra békességgel, a gyűlöletre szeretettel, a megvetésre felemeléssel, a bántásra megbocsátással felelt. A halálra pedig feltámadással! Isten Fia emberi testben, a Názáreti Jézusban az Isten elleni lázadást tökéletes engedelmességgel fékezte meg. A gonosz megtorpant az ő szíve kapujában és nem tudott oda belépni. Jézusban egy talpalatnyi helyet sem tudott az ördög megszerezni. Amikor mindenki ellene fordult és rátámadt, ő mindenkiért imádkozott bocsánatért! Ezért Isten az Ő tökéletességére nézve nekünk is megbocsájt, minket is elfogad és győztessé tesz, ha Jézusba kapaszkodunk a hitünkkel: őt kérjük meg, jöjjön be a mi szívünkbe is és szorítsa ki onnan a gonoszt jóságával. Ha hittel kéred, meg is teszi!
Szerintem minden hívő embert, sőt, minden jóérzésű embert bosszant és felháborít, hogy hogy lehet ilyen hatalom a gonoszság ebben a világban, hogy lehet ekkora befolyása, miért ez a torz életmód a „menő”, a vonzó? Miközben mindnyájan haragra lobbanunk és bosszúért kiáltunk, mikor igazságtalanságot vagy gonoszságot látunk, tapasztalunk. De, ha így teszünk, mi is gonosszá válunk!
Hagyd a haragot Istenre! Majd Ő megfizet. Ő igazságos! A mi lehetőségünk a gonoszság legyőzésére az evangélium hirdetése – szavainkkal és életünkkel! Ne szégyeld hát az evangéliumot! Még akkor sem, ha környezeted minden tagja csúfol, megvet, vagy üldöz érte!
„Nem szégyellem” – mondja Pál. Miért mond ilyet Pál, ha egyszer ez a megoldás? Mert ezt a többség nem látja. A többség megveti. Gyengeségnek tekinti. Pedig hatalom az üdvösségre! Erő! Mekkora erő kell a szabaduláshoz!
MA: (és máskor): Te se szégyelld az evangéliumot! Hirdesd az Igét!