Olvasandó: Rómaikhoz írt levél – 11. fejezet
17-24. vers
„(17) Ha pedig némely ág kitört, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa életnedvet adó gyökerének, (18) ne kérkedjél az ágak ellenében; ha pedig kérkednél: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. (19) Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. (20) Úgy van, azok hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állsz. Ne fuvalkodjál fel, hanem félj, (21) mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, majd téged sem fog kímélni. (22) Vedd észre tehát az Isten jóságát és keménységét: keménységét azok iránt, akik elestek, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz a jóságában, különben téged is kivágnak. (23) Azok pedig, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak, mert Isten képes ismét beoltani őket. (24) Mert ha te a természet szerint való vad olajfából kivágattál, és a természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájukba!”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (11/2): Maradj meg a kegyességben!
A mai szakaszban több parancs is elhangzik: Ne kevélykedjél az ágak ellenében; …fel ne fuvalkodjál, hanem félj; … Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: …
Mindhármat összefoglalva látom a fenti, kiemelt mondatban. A kegyességben való állhatatos megmaradásban. A „kegyesség” itt nem a mi, Isten iránti magatartásunkra vonatkozik, hanem fordítva: Isten irántunk való jóságára – valójában kegyelmességére, amelybe befogadott minket is, érdemtelenül. Erre való felelet a mi kegyességünk, vagyis a hit válasza. Megmaradni a kegyességben ezt az áldott kapcsolattartást jelenti: az istenfélelmen túl jelenti azt az alázatos bizalmat, amely kitart az Isten jóságában, igazságosságában, bölcsességében való hit mellett. Ezért életérzését semmi nem befolyásolja abból, hogy másokkal mi történik (elvettetnek?; felemeltetnek?; érdemlik?; nem érdemlik?; igazságos?; nem igazságos?; stb.), hanem egyszerűen hálás azért a kegyelemért, amit Isten neki adott érdemtelenül: mint egy ág, ami „beoltatott a szelíd olajfába”!
Mit jelent ez a képes beszéd, amit itt használ Pál? Hogy érint ez minket?
A szelíd olajfa törzse Isten kiválasztásának vonala a századokon keresztül. Isten úgy döntött, hogy félretesz egy bizonyos népet, hogy különleges helyet foglaljon el a közelében. Elkülöníti a világ többi részétől, és különleges kiváltságokban részesíti. Izráel nemzete volt az első a kiváltság vonalában. Minthogy visszautasították a Messiást, ezeknek az ágaknak némelyike kitöretett, és így elveszítette a „kiváltságos fiú” helyzetét. Ez azt jelenti, hogy Isten is keményen (=szigorúan) bánt népével, most félretette az üdvözítés útján. A vad olajfa-ágak képe pedig a nem zsidó népeket jelenti. Jézusban minden ember számára megjelent Isten kegyelme. A kiváltság vonalát kiterjesztette a Jézusban hívő pogányokra is. Ezek vagyunk mi, hívő magyarok is. Így mi is, akik, noha „vad ágak” (=pogányok) voltunk, beoltattunk az olajfába, és így a hívő zsidókkal együtt a gyökér és a fa nedvének részesei lettünk. Az olajfa nedve, zsírja annak termőképességére utal. Vagyis a róla származó olajbogyók gazdagságára és olajára. Mindazokat a kiváltságokat jelenti, amelyek az olajfából származnak az egyesülés után. De ez Isten kegyelmes jóságából fakad és egyedül hitből lehet a mienk.
Becsüld hát meg a szent olajfát: ne kevélykedjél az ágak ellenében; tudd meg, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér hordoz téged. Az élet fája mélyen belenyúlik az isteni tanácsvégzésbe, a kiválasztásba, és az üdvtörténetbe. Ezen az úton készítette elő Isten a váltságot. Ennek az útnak egy nagy szakasza Izrael története. Nélküle nincs váltság, nincs Krisztus. A kívülről jövő (=mint mi) tehát becsülje meg mindazt, ami az Egyházba Izraelből jött át, s a lelki Izraelért becsülje meg a testi Izraelt is, mert amaz emennek része.
MA: adj hálát és imádkozz Izraelért. Kerüld az antiszemitizmust – sőt, ha tudsz tegyél ellene.