Olvasandó: Rómaikhoz írt levél – 14. fejezet
1-12. vers
„(1) A hitben erőtlent fogadjátok be anélkül, hogy vélekedéseit ítélgetnétek. (2) Van, aki azt hiszi, hogy mindent megehet, a hitben erőtlen pedig zöldségfélét eszik. (3) Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, és aki nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik, mert Isten befogadta őt. (4) Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy esik, de meg fog állni, mert az Úr képes őt megtartani. (5) Ez az egyik napot különbnek tartja a másiknál, az pedig minden napot egyformának tart. Mindenki legyen a maga értelme felől meggyőződve. (6) Aki a napokra ügyel, az Úrért ügyel, aki eszik, az Úrért eszik, mert hálát ad Istennek, és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad Istennek. (7) Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának, (8) mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. (9) Mert azért halt meg és elevenedett meg Krisztus, hogy mind a halottakon, mind az élőkön uralkodjék. (10) Te pedig miért ítéled el a testvéredet? Vagy miért nézed le a testvéredet? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Isten ítélőszéke elé. (11) Mert meg van írva: Élek én – így szól az Úr –, mert meg fog hajolni előttem minden térd, és minden nyelv Istent fogja magasztalni. (12) Tehát mindegyikünk maga fog számot adni magáról Istennek.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (14/1): Ne feledd: magadról adsz számot!
„Te hogy csinálod? Én így és így…”. Közösségben mindig előkerül ez a kérdés. Benne van a méricskélés, és a saját magunk igazolása: Vajon melyikünk csinálja jól? és hogy jól érezzük magunkat ítélünk.
Különbözőek vagyunk, különbözőek a vélekedések. De kinek a dolga eldönteni, hogy melyik a jó? Egyedül a „Főnöknek”, akinek szolgálunk. Ő pedig az ÚR Jézus Krisztus. Neki pedig az számít, hogy amit teszünk, milyen indulatból tesszük: – az Úrért? – az Úrban? – az Úrral? A motiváció számít! Ő nem azt értékeli, hogy mit, vagy mi mindent tettünk, hogyan tartottuk be a dolgokat, hanem az számít, aszerint ítél, hogy milyen szívvel tettük! Ő szívek és vesék vizsgálója. Azt nézi, ami a szívünkben van.
Mindazáltal a közösség is ítél: elfogad, vagy elutasít, dicsér vagy kritizál, bátorít vagy lehúz. De mert emberek vagyunk, mi aszerint tesszük, ami a szemünk előtt van: a jelenség, a cselekedet, a teljesítmény vagy épp mulasztás alapján – ráadásul általunk alkotott normák szerint. Nagyon könnyen felületes, igaztalan ítéletek születhetnek és csorbul az alapelv: minden dolgotok szeretetben menjen végbe. Ezért jobb, ha Őrá bízzuk az ítéletet, mi pedig szeretetben, tisztelettel és türelemmel fogadjuk el/be, hordozzuk egymást a különbségek ellenére is. Nem a mi dolgunk másokról számot adni. Nekünk magunkról kell. A mi szívünkben mi van?!
Azért Pál is, noha így tanít, mégis hoz „ítéletet”, de „kedveset”. Kedves ítéletnek nevezem, hogy állást foglal, véleményét kifejezi, amikor különbséget tesz „erős” és „erőtlen” (nem gyenge! – csak erőtlen) hitű testvérek között. De ezzel nem elmarasztaló, hanem megértő. Világos, hogy nem erőszakos, maguk véleményét másokra erőltető, kitűnni akaró „tüntetőkről” van szó (mint máshol), hanem érzékeny, bátortalan lelkiismeretű emberekről. Alapelve az, hogy akár radikális, akár óvatos, mérsékelt az állásfoglalás hitből, Krisztusért történjék. Ha ez megvan, a többi mellékkérdés. A fő dolog az, hogy Krisztus, aki halálával és feltámadásával tulajdonává tett, tényleg uralkodjék felettünk. Ténylegesen és teljesen, azaz életünkben és halálunkban egyaránt. Ha mi az Ő tulajdonai, és odaszánt szolgái vagyunk, akkor akármit cselekszünk, az az Ő munkálkodása bennünk. Ha hitből és engedelmességből nem eszünk húst, vagy különböztetünk a napok között, az aszkézis és az ünnepszentelés nem szeszély, pártosság, hanem a Krisztusban való élet ilyen vagy olyan gyümölcse. Ha pedig az, akkor tiszteletben kell tartani. Nagyon helytelenül cselekednek az erősek, ha a gyengéket lenézik és ócska babonásoknak tartják, s éppoly helytelenül cselekszenek a gyengék, ha az erőseket forradalmiaknak, destruktívoknak tartják.
MA: Ne ítélj, hogy ne ítéltessél. Ki-ki magáért áll és felel az ítéletben.