
Olvasandó: Rómaikhoz írt levél – 16. fejezet
1-16.vers
„(1) Ajánlom pedig nektek nőtestvérünket, Fébét, aki a kenkhreai gyülekezet szolgálója, (2) hogy fogadjátok őt az Úrban, szentekhez illően, és legyetek segítségére, ha valami dologban rátok szorul, mert ő is sokaknak volt segítségére, nekem magamnak is. (3) Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, munkatársaimat a Krisztus Jézusban! (4) Ők saját fejüket kockáztatták az életemért, akiknek nemcsak én mondok köszönetet, hanem a pogányok minden gyülekezete is, (5) és köszöntsétek azt a gyülekezetet is, amely az ő házukban van. Köszöntsétek szeretett Epainetoszomat, aki az ázsiai tartomány első zsengéje Krisztusban. (6) Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek. (7) Köszöntsétek Andronikoszt és Juniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, akik nagyra becsültek az apostolok között, és akik még előttem lettek a Krisztuséi. (8) Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat. (9) Köszöntsétek Urbánuszt, aki munkatársunk a Krisztusban, és szeretett Sztakhüszomat. (10) Köszöntsétek a Krisztusban kipróbált Apellészt. Köszöntsétek Arisztobulosz házanépét. (11) Köszöntsétek Heródiont, az én rokonomat. Köszöntsétek a Narcisszusz házanépéből azokat, akik az Úrban vannak. (12) Köszöntsétek Trüfainát és Trüfószát, akik sokat munkálkodnak az Úrban. Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat munkálkodott az Úrban. (13) Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rufuszt és anyját, aki nekem is anyám. (14) Köszöntsétek Aszünkritoszt, Flegónt, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a velük levő testvéreket. (15) Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és nőtestvérét és Olümpászt és valamennyi szentet, akik velük vannak. (16) Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszönt titeket Krisztus minden gyülekezete.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (16/1): Köszöntés és köszönet! Ne hanyagoljuk el egyiket se!
Az apostol levelének hangvétele egészen személyesre fordul. Elképesztő, hogy egy olyan gyülekezetből, amely távoli és ahol még sohasem járt, ennyi embert személyesen és mélyen ismer.
A 6-15. verset nem lehet meghatottság nélkül olvasni. Hány embert ismert Pál! Mindenkivel van személyes kapcsolata. Mindegyiknek a szívéhez szól. És milyen tarka társaság! Bepillantást nyerünk az első keresztyén generáció társadalmi összetételébe is. Ebben is van számunkra eligazítás: vannak közöttük régi keresztyének, régebbiek, mint Pál (Andronikus és Junius), és vannak egészen újak. Vannak közöttük zsidók, görögök, latinok. A legtöbb közöttük rabszolga név (Ampliarius, Persis, Flegon), de némelyik gazdag és előkelő úr lehetett. Ez is elgondolkodtató: rabszolgák és urak – egy nagy lelki családdá váltak az Úr Jézus összekapcsoló szeretete által. A társadalmi különbségek kisimulnak.
Pál részletesen leíratja íródeákjával (Tertius) szívének fontos kapcsolatait, melyek az Úr Jézusban való közös hit és szolgálat kapcsán keletkeztek és mélyültek el. Úgyannyira, hogy még ha most távolban vannak is ezek a testvérek, megrezegtetik érzéseinek húrjait, ha csak rájuk gondol is. Közös emlékek, élmények jönnek fel bizonyára velük kapcsolatban. Időt, figyelmet és fáradtságot (akkoriban az írás sokkal nehezebb volt) fordít arra, hogy köszönetével és köszöntésével megbecsülje hittestvéreit és munkatársait a Krisztusban. Miközben a mai internetes, telefonos világban megsokszorozódtak és felgyorsultak a kapcsolattartás lehetőségei maguk a kapcsolatok sokkal felületesebbekké, pörgősebbekké, szétszórtabbakká lettek. Még az egyikkel telefonon beszélek, már jön a jelzés, hogy email érkezett, vagy megszólal a vonalas és gyorsan le kell tenni a mobilom – ugye ismerős. Sokan „fülbevalóval” beszélgetnek, miközben más tevékenységgel vannak elfoglalva (pl. vezetés, gépelés, pakolás stb). Megosztott a figyelmünk – nem figyelünk kellőképpen „oda” a másikra. Névnapokra, szülinapokra sokkal kényelmesebb egy kattintással „átdobni” egy kész sablont, mint elmenni megvenni, leülni megírni kézzel egy köszöntő lapot és postára adni. De miközben gyorsabb és sokszoros a kommunikáció, kevesebb és sekélyebb a lelki elmélyülés a kapcsolatainkban.
MA: Fordítsunk idő arra, hogy végig gondoljuk kapcsolatainkban hányan vannak, akiknek adósai vagyunk egy-egy hangsúlyosabb köszöntéssel és köszönettel – aztán pótoljuk adósságunkat amint tudjuk!