Olvasandó: Rómaikhoz írt levél – 6. fejezet  

„(1) Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? (2) Semmiképpen! Mert akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még abban? (3) Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik megkeresztelkedtünk a Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? (4) Eltemettettünk tehát vele együtt a keresztség által a halálba, hogy amiképpen feltámadt Krisztus a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. (5) Ha pedig eggyé lettünk vele az ő halálában annak hasonlósága szerint, akkor még inkább eggyé leszünk vele feltámadásában is. (6) Mert tudjuk, hogy a mi ó emberünk ővele megfeszíttetett, hogy megerőtlenedjék a bűnnek teste, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. (7) Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. (8) Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élni is fogunk ővele. (9) Mert tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. (10) Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer s mindenkorra, hogy pedig él, az Istennek él. (11) Így tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. (12) Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, ne engedjetek kívánságainak! (13) Ne adjátok oda tagjaitokat a gonoszság fegyvereiként a bűnnek, hanem adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és adjátok tagjaitokat az igazság fegyvereiként Istennek! (14) Mert a bűn többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt vagytok. (15) Mi következik ebből? Vétkezzünk, mivel nem a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Semmiképpen! (16) Nem tudjátok, hogy akinek odaadjátok magatokat szolgai engedelmességre, annak engedelmességre kötelezett szolgái vagytok: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? (17) De hála legyen Istennek, hogy jóllehet egykor a bűn szolgái voltatok, szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelyet kaptatok, (18) és megszabadulva a bűntől az igazság szolgáivá lettetek. (19) Testi erőtlenségetek miatt emberi módon szólok: Ahogyan odaadtátok tagjaitokat a tisztátalanság szolgálatára és a hamisságnak a hamisságra, most úgy adjátok oda tagjaitokat az igazság szolgálatának a megszentelődésre. (20) Mert amikor a bűn szolgái voltatok, az igazságtól szabadok voltatok. (21) De hát milyen gyümölcsöt hozott ez nektek? Olyat, ami miatt most szégyenkeztek, mert annak a vége halál. (22) Most pedig, miután megszabadultatok a bűntől, és Isten szolgáivá lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre, a vége pedig az örök élet. (23) Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (6/1-2): Elmélkedj a teljes keresztség áldásán és következményein!

Róma 6:1-kk.
Luther Mártonról feljegyezték, hogy lakásában több helyre is felírta krétával önmaga erősítésére, hogy: „Meg vagyok keresztelve”! Mivel őt is kisgyermekként keresztelték meg, újjászületése után (= Szentlélek-keresztsége után) emlékeztetnie kellett magát, tudatosítania kellett magában azt a fordulatot, amit a vízkeresztség a hívő ember életében kiábrázol: meghalt a bűnnek és feltámadt az Istennek való életre. Így vette magára hitével azt a fordulatot, amit a teljes keresztség (víz+Szentlélek-keresztség) munkál a hívő emberben: új élet a Krisztusban, Krisztussal. Miért tarthatta ezt szükségesnek? Valószínű, a római levél eme szakaszát olvasva is kapta ezt az indíttatást.

Ebben a szakaszban Pál olyan kérdéseket vet fel / válaszol meg, melyeket minden hívőnek helyesen kell értenie. 

Az egyik a kegyelem – bűn viszonya. Ma sokan félremagyarázzák.
Az 5:20 állítása némelyeket arra a gondolatra vezethetett, amit Pál igy tolmácsol: Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Egyesek úgy érvelhettek, hogy ha a kegyelem „még inkább” növekszik, amikor elterjed a bűn, akkor a hívőknek lehet nyugodtan továbbra is vétkezniük, hisz akkor csak még több kegyelmet tapasztalhatnak meg! Az rögvest megcáfolja: Szó sincs róla! Isten kegyelmének kiáradása semmiképpen sem arra való, hogy a bűnt elősegítse. Aztán Pál elmagyarázza, hogy miért nem lehet ilyen gondolatot dédelgetni magunkban. Az az igazság, hogy mi, keresztyének, meghaltunk a bűnnek (vö. 6:6-7, 11). A „meghaltunk” ige egy olyan konkrét időpontra utal vissza a múltban, amikor ez az esemény megtörtént, vagyis a megtérésünkre. A halál – akár testi, akár lelki/szellemi értelemben – elválasztódást jelent és nem a létezés megszűnését (võ. 6-7, 14. v.). A meghalás a bűnnek pedig a bűn hatalma alóli felszabadulást, nem pedig a bűn megszűnését jelenti. Meghalni a bűnnek azt jelenti, hogy „szabadnak lenni a bűntől” (18, 22. v.). Ennek értelmében Pál megkérdezi: hogyan élhetnénk még benne? Nyilvánvaló, hogy a hívők nem élhetnek a bűnben, ha meghaltak neki, 6:3-4. 

Itt vagyunk tehát egy másik kérdésnél: a megigazult ember élete.
Élet a Krisztusban. Pál a Krisztus váltsághalálából indul ki, és kijelenti a nagy alaptételt: Krisztus meghalt a mi bűneinkért és feltámadott a mi megigazulásunkért (4,25); ez azonban csak úgy lehetséges, ha mi is meghalunk a megfeszített Krisztussal, s mi is új életre kelünk a feltámadott Krisztussal. Krisztus helyettem eleget tett, helyemben bűnhődött, az Atya a Fiú bűnhődését úgy fogadja el, mint az enyémet, nekem tulajdonítja ezt a halált. De csak akkor, ha hitem és elhatározásom által én is azonosulok Vele. Krisztusban meghalok, vele együtt megfeszítem, megtagadom, megvetem és megöldöklöm mindazt, ami Krisztussal ellentétes. De ez által lehetségessé lesz, hogy a feltámadott Krisztussal is eggyé legyek éppúgy, amint eggyé lettem az Ő halálának hasonlatossága szerint. Ez a megváltás csodája: A bennünk életre támadó új ember, aki nem más, mint a feltámadott Krisztus élete mi bennünk, éppúgy tagadja, áldozza, veszti ó emberét, mint a fán az új lomb a tavalyit. Mint ahogy lehetetlen, hogy tavasszal a fán a régi levelek éljenek tovább, mint, ahogy lehetetlen az, hogy tavasszal az élő, nedvektől duzzadó fa ki ne viruljon, tele ne legyen virággal és gyümölccsel: úgy lehetetlen az, hogy a Krisztusban és Krisztussal megfeszített ember régi bűneit tovább hordozza és tetézze, valamint lehetetlen az is, hogy a Krisztusban feltámadott új ember ne teremje meg az új élet gyümölcseit. Ezt a központi csodát, a keresztyénné tételnek ezt a nagy titkát, a halál és az élet napfordulatát a keresztség sákramentuma fejezi ki és pecsételi meg.

Itt kell megérteni a harmadik kérdés fontosságát: a víztől való keresztség (= görögben: bemerítés) lépését.
A keresztség az átfordulást, a halálnak életre való átfordulását ábrázolta ki. A bemerített ember meghalt és eltemettetett a hullámsírba. Eltűnt a halál mélységeiben. A vízből felbukkanó ember ugyanaz, aki alámerült, és mégis más, az új ember, az újjászületett ember, az, akiben Krisztus él. Ezért mondja Pál: „Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az Ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk vele együtt az Ő halálába, hogy amiképpen feltámasztatott Krisztus a halálból, az Atyának dicsősége szerint, akképpen mi is feltámadjunk vele együtt új életre, s ezentúl ebben az új életben járjunk.” S amilyen igazi meghalás, eltemettetés, megfeszíttetés megy végbe ó emberemen a Krisztus halálában olyan reális, olyan új, olyan győzelmes és olyan örök az az élet, amit a feltámadott Krisztus él bennem. Ennek az új életnek külső képe az, hogy testemet – tagjaimat úgy adom át a bennem élő Krisztus szolgálatára, amint hatalmában tartotta és birtokolta azt megtérésem előtt a bűn. Tehát a megváltottság, a megigazulás nemcsak új gondolkodásmód, nemcsak új érzület, általában nemcsak a belső embernek az elzárt világa, hanem olyan élet, amelyben az egész ember, testestül-lelkestül, mind életében, mind halálában, a Jézus Krisztus tulajdonába adja és érzi magát, s ez külső emberéből, mindennapi cselekedeteiből, a tagjaiban érvényesülő törvényből, egész egzisztenciája szelleméből kitetszik.


MA és HOLNAP: Vesd össze a Róma 6. rész tanítását azzal, hogy mit jelent számodra az, hogy meg vagy keresztelve!? Vond le a konzekvenciákat – konkrétan megfogalmazva, hogy mik azok a bűnök, amiknek „meghaltál” és hogy milyen konkrét módon tudnád odaadni tagjaidat az élet szolgálatára!?

Vélemény, hozzászólás?