Olvasandó: Mózes 4. könyve, 29. fejezet, 35-40. vers
„(35) A nyolcadik napon záróünnepet tartsatok, semmi hétköznapi munkát ne végezzetek. (36) Vigyetek az ÚRnak egészen elégő áldozatot kedves illatú tűzáldozatul: egy bikát, egy kost, hét ép, egyesztendős bárányt. (37) A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bika, a kos és a bárányok száma szerint a szokásnak megfelelő legyen. (38) És egy bakot bűnért való áldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül. (39) Ezeket áldozzátok az ÚRnak a ti ünnepeiteken azokon kívül, amiket fogadalomból és szabad akaratból mutattok be égőáldozatul, hálaáldozatul, étel- és italáldozatul. (40) És elmondta Mózes Izráel fiainak mindazt, amit az ÚR parancsolt neki.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (29/2): Ünnepeljük együtt az Örökkévalót: összefogva és osztozva!
Nyolc nap alatt:
71 – bika-borjú
161 – Bárány
15 – kos
8 – kecske bak engesztelő + a hozzájuk tartozó ételáldozat
Nyilvánvaló, hogy nem egyéni teljesítményről, személyes áldozatbemutatásról van szó, hanem együttes ünneplésről, amelyet összefogva és a terhekben osztozva egy nagy össze gyülekezés keretében folytattak le a vallásos zsidók. Idő-, pénz-, türelem áldozatot is igényelt az állatokon kívül. Osztozhattak az örömben és a tervekben. Szolgálatot és szeretetet követelt meg egymás iránt. Aki Istent jött tisztelni és imádni, annak el kellett fogadnia a többieket, sőt, szeretnie kellett ahhoz, hogy ő is részese lehessen a nagy összegyülekezésnek. Még sincs olyan keresztyén élet, ami szereti Istent, de nem szereti a felebarátját. Aki nem tud együtt sírni nevetni, ünnepelni, egymásnak is örülni annak istentisztelete nem kedves Isten előtt. Sokan adakoznak, de ezzel le tudják, nem vesznek részt a szent összegyülekezéseken. Otthon maradnak, mert nehezükre esik a másik emberhez való alkalmazkodás, egymás elviselése. Az áldozat mértéke nyilvánvalóvá teszi, hogy itt csak közös áldozatbemutatásokról lehet szó. Nem egyéni teljesítményről, hanem összefogásról szóló együttes összehangolás, amihez ki-ki hozzátesz, részt vesz. Az istentisztelet együtt kedves az Úrnak – hisz az Ő népéről van szó elvégre! Jézus is az egész világért meghalt, egy testté tette a megváltottakat. Úrvacsorát adott, közösséget teremtett. Az együttlét elengedhetetlen az Istennek tetsző imádathoz. Amint csak lehet újra: ünnepeljük együtt az Örökkévalót – összegyülekezve, összefogva és osztozva…!