Olvasandó: Bírák könyve, 6. fejezet, 39-40. vers
„(39) Majd Gedeon így szólt Istenhez: Ne gerjedjen föl haragod ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek próbát, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Kérlek, legyen száraz csupán a gyapjú, és az egész föld harmatos. (40) És úgy cselekedett Isten azon az éjszakán: csak maga a gyapjú volt száraz, míg az egész föld harmatos volt.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (6/4): Kétkedésünk nehogy ellenkezéssé vagy istenkísértéssé váljék…
„Ugyan mi kell még neked te kétkedő Gedeon, hogy meggyőzzelek” – mondhatná Isten azok után, amiket már megadott, mint bátorító jeleket. De nem mondja! Nem is értem ezt a türelmet, csak csodálni tudom, hogy nem elégelte meg még az Örökkévaló…? Csodálhatjuk Isten irgalmasságát és türelmes szeretetét: íme, mily gyöngéden bánik Isten az őszinte hívőkkel – vagy inkább hinni akarókkal – akikben van készség az engedelmességre. Bármilyen gyengék legyenek is, s mennyire kész lehajolni erőtlenségeikhez, hogy a megrepedezett nád el ne törjék, s a pislogó gyertyabél ki ne oltassék.
Az Úr több természetfeletti csodát is végez ebben a szakaszban, de a csodák csodája az a türelem, ahogy Gedeon gyenge hitét erősíti, félelmét eloszlatja.
1. Meg jelent neki és szemtől szembe beszélt vele – igaz angyali formában.
2. Csoda jellel bizonyította, hogy ő személyesen látogatta meg és adott neki küldetést, világos parancsokat és ígéretet, hogy vele lesz.
3. Azután felruházta Szent lelkével: lásd 36.v. magy.
4. Végül a kitett gyapjúval Gedeon kívánsága szerint bánt.
Nem tudom, van-e még egyetlen valaki a Bibliában, akinek ennyi jelet adott volna akaratára nézve. De az igazság az, hogy Gedeon nagyon is jól tudhatta, hogy mit akar Isten. De ő úgy tett, mintha még mindig nem tudná. Mintha még mindig nem volna egyértelmű. Gedeon nem Isten akaratát kutatta itt, hiszen Ő már mindent világosan tudtára adott (14-16. v.). Sokkal inkább a maga akaratával volt baj: „nem akaródzott neki” – rugódozott az „ösztöke ellen”… félt. De szüksége volt erre a megerősítésre: (1) hogy saját gyenge hite megerősödjön; (2) hogy meggyőző tanulságul legyen a nép előtt, hogy ő valóban Isten választott eszköze. Ne gondoljuk azonban azt, hogy ez általános módszer Isten akaratának fölismerésére. A hívők mégis gyakran folyamodnak Gedeon módszeréhez: a kitett gyapjúhoz hasonlóan „tesztelik” Isten akaratát. A veszélye ennek az, hogy a maguk akarata, a saját eszük, vágyaik mércéje alá alacsonyítják a mindeneket eltervező és véghez vivő bölcs Istent!
Vigyázzunk az ilyen fajta „tesztelésekkel”: kétkedésünk nehogy ellenkezéssé vagy uram bocsá’ istenkísértéssé váljék… Kövessük inkább Salamon és Jakab tanácsát: Lásd Péld 3,5-6; Jak 1,5-8.
„Bízz az ÚRban teljes szívedből, és ne a magad értelmére támaszkodj! Minden utadon őrá gondolj, akkor ő igazgatni fogja útjaidat.”
„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megkapja. De kérje hittel, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, hasonló a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide-oda hány. Mert ne vélje, hogy kaphat valamit az Úrtól az ilyen kétszívű és minden útjában állhatatlan ember.”