Olvasandó: Bírák könyve, 6. fejezet, 15-19. vers
„(15) Amikor Gedeon hallotta az álom elbeszélését és magyarázatát, leborult imádkozni, majd visszatért Izráel táborába, és azt mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe adta az ÚR Midján táborát! (16) A háromszáz embert három csapatba osztotta, és egy-egy kürtöt adott mindenkinek a kezébe, és üres cserépkorsót és fáklyát minden korsóba. (17) Majd ezt mondta nekik: Rám figyeljetek, és aszerint cselekedjetek. Íme, lemegyek a tábor szélére, és akkor ti is úgy cselekedjetek, ahogy én. (18) Ha megfújom a kürtöt én meg a velem levők mind, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: Az ÚRért és Gedeonért! (19) És lement a tábor széléhez Gedeon és az a száz férfiú, aki vele volt, a középső éjjeli őrség kezdetén, amikor éppen fölváltották az őrséget, és megfújták a kürtöket, és összetörték a cserépkorsókat a kezükben.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (7/2): Önbizalom helyett – istenbizalomra építsünk!
Isten azért kívánja a sereg számának csökkentését, mert „Izráel még dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nekem!”
Ha Istentől adott győzelmeink önelégültséget keltenek, akkor ez rosszabb, mintha vereséget szenvedtünk volna. Pedig éppen ez történik újra meg újra. Isten nagy dolgokat cselekszik velünk. Megindul a növekedés és a fejlődés, és elnyerjük az emberek tetszését. Es egy-kettőre önmagunknak adjuk azt a tisztességet, amely egyedül Istent illeti meg. Isten sohasem fog használni téged, ha a magad dicsőségéért akarsz dolgozni. „Én az Úr vagyok, és ez az én Nevem – monda –, dicsőségemet senki másnak nem adom” (Ezs 42,8). Ezért visznek véghez nyilvánvalóan gyönge, jelentéktelen emberek oly sok nagy dolgot. Ezek azok, akik szívesen adják Istennek a dicsőséget. Elkeserít, hogy jelentéktelen ember vagy? Bátortalan vagy, mert nincsenek rendkívüli adottságaid? Akkor dicsérd az Urat! Mert akkor pontosan az az ember vagy, akit az Úr szívesen állít a maga munkájába. De ha meg vagy győződve tulajdon utadról, és fontosnak tartod önmagadat, akkor csalódás vár reád: ezzel a magatartásoddal Isten nem használhat téged. Isten nem nagy keresztyéneket, hanem hívő keresztyéneket keres, olyan embereket, akikben nyilvánvaló lesz az ő dicsősége.
Ismerve Gedeon bizonytalanságát, Isten türelmesen dolgozik azon, hogy bátorságot öntsön belé. Addig biztatja és látja el tanácsokkal őt, míg Gedeon szinte egyetlen éjszaka alatt erős és határozott tábornokká válik. A kürtöket és a fáklyákat megfélemlítő hadicselként használva a maroknyi sereg szétszórja és megfutamítja az ellenséget. Isten gondoskodott még arról is, hogy a másik midiánita megfelelő magyarázatot adja az álomra, sőt még Gedeon nevét kimondja. Amikor Gedeon ezeket a szavakat meghallotta, azonnal világos lett előtte, hogy itt nem 300 izráelita harcáról van szó 135 000 midiánita ellen. Isten maga harcolt Midián ellen, és közben a 300 ember csupán Isten eszköze volt. Itt, a midiánita tábor szélén tanulta meg Gedeon életének legnagyobb leckéjét, és imádattal borult le Isten előtt. Gedeon első ízben sejtett meg valamit Isten nagyságából. Mi sem vagyunk tulajdonképpen addig felkészülve a harcunkra, amig meg nem tanuljuk, mit jelent imádattal leborulni az Úr előtt. Mit mondott Gedeon, amikor visszatért maroknyi seregéhez? „Keljetek fel, mert kezetekbe adta az Úr Midián táborát.” Gedeon azáltal lett erős, hogy Isten megtanította: a győzelem nem az önbizalomból, hanem az Istenben való bizalomból támad.