Józsué 10.

Olvasandó: Józsué könyve – 10. fejezet  

“(1) Amikor meghallotta Adónícedek, Jeruzsálem királya, hogy Józsué bevette és elpusztította Ajt, és hogy úgy cselekedett Ajjal és királyával, ahogy Jerikóval és királyával, és hogy békességre léptek Gibeón lakói Izráellel, és közöttük vannak, (2) igen megijedtek, mert nagy város volt Gibeón, olyan, mint egy királyi város, sőt nagyobb volt Ajnál, lakói pedig mind vitézek. (3) Ezért Adónícedek, Jeruzsálem királya üzenetet küldött Hóhámnak, Hebrón királyának és Pirámnak, Jarmút királyának, Jáfíának, Lákis királyának és Debírnek, Eglón királyának: (4) Jöjjetek hozzám, és segítsetek meg engem. Verjük meg Gibeónt, mert békességet kötött Józsuéval és Izráel fiaival! (5) Összegyűltek tehát, és fölment az emóriak öt királya: Jeruzsálem királya, Hebrón királya, Jarmút királya, Lákis királya és Eglón királya, ők maguk és egész seregük, és tábort ütöttek Gibeónnál, és harcoltak ellene. (6) Erre Gibeón lakói ezt az üzenetet küldték Józsuénak a gilgáli táborba: Ne vond meg kezedet szolgáidtól! Jöjj föl hozzánk gyorsan, és ments meg minket. Segíts rajtunk, mert a hegyek közt lakó emóriak királyai mind összegyűltek ellenünk! (7) Fölment azért Józsué Gilgálból, és vele az egész harci nép és a sereg minden vitéze. (8) Az ÚR pedig azt mondta Józsuénak: Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket. Senki sem áll meg közülük előtted. (9) És rájuk tört Józsué nagy hirtelen, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból. (10) És megrettentette őket az ÚR Izráel előtt, és megverte őket Gibeónnál nagy vereséggel, és üldözte őket a Béthórónba vivő úton, és vágta őket egészen Azékáig és Makkédáig. (11) Mikor pedig a béthóróni lejtőn futottak Izráel elől, az ÚR nagy jégesőt hullatott rájuk az égből egész Azékáig, és meghaltak. Többen voltak, akik a jégeső kövei miatt haltak meg, mint azok, akiket fegyverrel öltek meg Izráel fiai. (12) Azon a napon, amelyen odavetette az ÚR az emóriakat Izráel fiai elé, Józsué az ÚRhoz szólt, és ezt mondta Izráel szemei előtt: Állj meg, nap, Gibeónban, és hold, az Ajjálón völgyében! (13) És megállt a nap, és vesztegelt a hold is, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. Vajon nincsen-e ez megírva Jásár könyvében? És megállt a nap az ég közepén, és nem sietett lenyugodni majdnem egy teljes napig. (14) Nem volt olyan nap, mint ez, sem azelőtt, sem azután, hogy ember szavának engedett volna az ÚR, mert az ÚR harcolt Izráelért. (15) Ezután visszatért Józsué egész Izráellel a táborba, Gilgálba. (16) Az öt király pedig elfutott, és elrejtőzött Makkédában, egy barlangban. (17) De jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt elrejtőzve a makkédai barlangban. (18) Józsué erre ezt mondta: Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához, és rendeljetek mellé embereket, hogy őrizzék azokat. (19) Ti pedig ne álljatok meg, nyomuljatok ellenségeitek után, és vágjátok hátvédcsapataikat, és ne engedjétek őket bejutni a városaikba, mert kezetekbe adta őket az ÚR, a ti Istenetek. (20) Miután Józsué és Izráel fiai szinte teljesen megsemmisítették őket, és az életben maradtak a megerősített városokba futottak, (21) békességgel visszatért az egész nép Józsuéhoz a makkédai táborba. Nyelvét se mozdította senki Izráel fiai ellen. (22) Józsué azt mondta: Nyissátok meg a barlang száját, és hozzátok ki hozzám azt az öt királyt a barlangból! (23) Úgy is cselekedtek, és kihozták hozzá a barlangból azt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebrón királyát, Jarmút királyát, Lákis királyát és Eglón királyát. (24) Mikor pedig kihozták ezt az öt királyt Józsuéhoz, előhívatta Józsué az összes izráeli férfit, és ezt mondta a harcosok vezéreinek, akik vele mentek: Jöjjetek elő, tegyétek lábatokat e királyok nyakára. Odajöttek tehát, és lábukat azok nyakára tették. (25) És ezt mondta nekik Józsué: Ne féljetek, és meg ne rettenjetek. Legyetek bátrak és erősek, mert így cselekszik az ÚR minden ellenségetekkel, akik ellen harcoltok. (26) Azután Józsué megölte és fölakasztatta őket öt fára. Úgy maradtak a fákon egész estig. (27) Naplementekor pedig Józsué parancsára levették őket a fákról, és behajították őket a barlangba, amelyben elbújtak, és nagy köveket raktak a barlang szája elé; ott is vannak mind e napig. (28) Makkédát is bevette Józsué ugyanazon a napon, és fegyver élére hányta királyával együtt. Mind megölte őket, egy lelket sem engedett kimenekülni azok közül, akik odabent voltak. Ugyanúgy bánt Makkéda királyával, ahogy Jerikó királyával. (29) Azután átment Józsué és vele az egész Izráel Makkédából Libnába, és harcolt Libnával. (30) Az ÚR azt is Izráel kezébe adta királyával együtt. Fegyver élére hányta azt, és egy lelket sem engedett elmenekülni azok közül, akik odabent voltak. A királyával úgy bánt, ahogy Jerikó királyával. (31) Libnából pedig átment Józsué és vele egész Izráel Lákisba, tábort ütött mellette, és harcolt ellene. (32) Az ÚR Izráel kezébe adta Lákist, és bevették azt a második napon. Fegyver élére hányta azt és minden lelket, amely benne volt, egészen úgy, ahogy Libnával cselekedett. (33) Akkor feljött Hórám, Gézer királya, hogy megsegítse Lákist, de úgy megverte Józsué őt és a népét, hogy egy menekülőt sem hagyott életben. (34) Lákisból pedig átment Józsué és vele az egész Izráel Eglónba, és tábort ütött mellette, és harcoltak ellene. (35) Még aznap bevették azt, és fegyver élére hányták. Még aznap megölt minden lelket, amely benne volt, egészen úgy, ahogy Lákissal cselekedett. (36) Azután fölment Józsué és vele az egész Izráel Eglónból Hebrónba, és harcoltak ellene. (37) Bevették és fegyver élére hányták királyával és minden városával együtt, és egy lelket sem engedett elmenekülni azok közül, akik odabent voltak, egészen úgy, ahogy Eglónnal cselekedett: elveszítette azt és minden benne levő lelket. (38) Azután Józsué és vele egész Izráel Debír felé fordult, és harcolt ellene. (39) Bevette azt és minden városát, és fegyver élére hányta őket és királyukat. Minden lelket megöltek, aki odabent volt, nem hagyott elmenekülni senkit. Úgy cselekedett Debírrel és királyával, ahogy Hebrónnal és ahogy Libnával és királyával cselekedett. (40) Így verte le Józsué az egész országot: a hegységet és a déli vidéket, a síkságot és a lejtőket és mindazoknak királyait; senkit sem hagyott elmenekülni. Minden élőt megölt, ahogy azt az ÚR, Izráel Istene parancsolta. (41) Leverte őket Józsué Kádés-Barneától fogva egész Gázáig, Gósen egész földjét is, egészen Gibeónig. (42) Mindezeket a királyokat és földjüket egy út során hódította meg Józsué, mivel az ÚR, Izráel Istene harcolt Izráelért. (43) Azután visszatért Józsué egész Izráellel a táborba, Gilgálba.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

A 10. fejezet összefoglalása

Amikor a 10. fejezetben arról olvasunk, hogy a különböző városállamok királyai megijednek, mikor hallották Izrael sikereinek a hírét és azt, hogy Isten, hogy harcolt értük. „Megolvad a szívük”, de ez az ijedelem tettekre készteti őket, mivel nem akarják feladni a birodalmukat, területüket. Még egy lehetőségbe belekapaszkodnak, ti. abba, hogy összefognak, szövetségre lépnek egymással Izrael ellen. Öt király fogott össze, amikor meghallották, hogy még Gibeon városa is behódolt Isten népének. Gyakorlatilag előre megadták magukat, mert el akarták kerülni Jerikó és Aj városának a sorsát. Nekik volt ennyi bölcsességük, hogy felismerjék: Isten népével nem tanácsos szembeszállni, jobb szövetségre lépni. A gibeonitáknak lett igazuk: ők életben maradtak, városaikban lakhattak, de a többiek, akik szembe szálltak elpusztíttattak. Hiába fogtak össze – Izraelnek nagyobb szövetségese volt: Jahve, a Seregek Ura! Ő harcolt értük, többféleképpen is, még a természet erőit is mozgósította népe győzelme érdekében! Ő a mi Istenünk is! Ennek a történését írja le a 10. fejezet.

Hozzászólás írása

Your email address will not be published. Required fields are marked*