Józsué 5. – Napi parancs 3.

Olvasandó: Józsué könyve – 5. fejezet
6-9. vers

“(6) Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, és ezalatt valamennyi hadakozó férfi elpusztult, aki kijött Egyiptomból, mivel nem hallgattak az ÚR szavára. Megesküdött nekik az ÚR, hogy nem látják meg azt a földet, amelyről megesküdött az ÚR az ő atyáiknak, hogy nekik adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. (7) Fiaikat azonban, akiket a helyükre állított, körülmetélte Józsué. Mert körülmetéletlenek voltak, mivel útközben nem metélték körül őket. (8) Miután pedig az egész népet körülmetélték, a helyükön vesztegeltek a táborban, amíg meggyógyultak. (9) Ekkor azt mondta az ÚR Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok Egyiptom gyalázatát. Ezért hívják e helyet Gilgálnak mind a mai napig.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (5/3): Hallgass az Úr szavára!

Az a negyven esztendő büntetés volt az előző nemzedéknek, mert megsértették Istent. Mivel? Azzal, hogy azt az ígéretet, amit Isten esküvel is megerősített nem hitték el. Mivelhogy nem hallgattak az Úr szavára. Az a szó erős volt: eskü! Sértő volt Istenre nézve, hogy amire ő megesküdött az atyáknak, azt az utódok nem méltatták bizalomra. Ezért őket nem engedte bemenni, fiaikat állította a helyükre. Vigyázzunk! Isten szavát vegyük nagyon, nagyon komolyan! Az Ige = olyan biztos, mint egy eskü. Egyetlen jota sem veszhet el belőle – Isten maga garantálja. De nemcsak az ígéretet vetették meg, hanem az Isten által rendelt szövetségi jelet is: a körülmetélkedést.  Fiaikat nem metélték körül, ezzel a szövetséghez tartozásuk látható jelét hanyagolták el. Isten is elhanyagolta hát, elhalasztotta az ígéret földjére való bemenetelt, amíg meg nem haltak. De nem hanyagolta el az ígéretét Isten ekkor sem, hanem fiaikat állította a helyükbe. – Vigyázz! Ha te nem igyekszel bemenni a szoros kapun az üdvösségre, majd megelőz más.

 

Gilgál jelentése „legördítés”, ezért mondja Isten ebben a versben is: „Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot”.

Eddig a pillanatig, történetükben ez az új generáció, azt mondhatni, magán hordozta ugyanazokat az ismertetőjegyeket, mint az elődeik, amikor kivonultak Egyiptomból. Egyiptom a mai kor világrendszerének ábrázolása. A körülmetélés jele tulajdonképpen annak a látható ismertetőjegye volt, hogy ők az ÚRéi voltak. Ezek tehát, akik még nem voltak körülmetélve, látszólag még ahhoz a földhöz tartoztak, ahonnan kivonultak, tehát Egyiptomhoz, ott, ahol pedig az atyák fiai voltak. Nem lehetett felismerni rajtuk, hogy ők az ÚRéi. Vajon felismerik-e rajtunk, hogy mi az Úr Jézuséi vagyunk? Vagy pedig még mindig önmagunknak élünk és evilág dolgait élvezzük (lásd 1Jn 2,15)? Elmondta-e már az Úr Jézus rólad és rólam: „Ma ráismerek arra, hogy egészen átadtad magad nekem”? (vö. Róm 12,1).

Gilgál gyakran előfordul Isten népe történetében. Arról a helyről beszél, ahol az énközpontú élet elítélésre és ítéletre kerül. Az én szellemi Gilgálom ott van, ahol megvallom a magam értéktelenségét, és az Ő teljességére támaszkodom. Ez az erőnek a helye. Az istenfélő próféták Izráelben, egy-egy győzelem után mindig visszatértek Gilgálba vagy onnan indultak el. Gondoljunk csak Elizeus próféta példájára.

 

Ma: Vigyázz, hogy hallgass az Úr szavára – mert Ő szól!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*