Olvasandó: Józsué könyve – 5. fejezet
10-11. vers
„(10) Gilgálban táboroztak Izráel fiai, és elkészítették a páskát Jerikó mezején a hónap tizennegyedik napján este. (11) A páska második napján, még aznap kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát ettek a föld terméséből.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (5/4): Értékeld a páskát!
Először Egyiptomban ünnepelték a páskát, azon a rettenetes éjszakán, amikor a halál angyala szertejárt az országban és azokban a házakban, ahol nem volt vérrel megkenve az ajtófélfa, megölte az elsőszülött fiúgyermekeket. A pusztában is megünnepelték a páskát, amit a 4Mózes 9-ben találunk. Ott azonban nem annyira a megmentés tényét ünnepelték, hanem sokkal inkább annak az emlékét, ami értük történt, amióta elhagyták Egyiptomot. Isten csodálatos védelmét és az Ő állandó gondoskodását élvezték.
Ebben a fejezetben a harmadik páska-ünnepet találjuk, ez alkalommal magában az országban. Ennek pedig jelentősége van! Itt arra emlékezünk, ahogyan Izráel az ígéret földjére bevitetett.
A mi számunkra ma az ígéret földje a mennyei helyeket jelenti. Azt mutatja, hogy mi még a mennyekben és az örökkévalóságban is a Bárányra fogunk gondolni, Aki megöletett miértünk. A mi szellemünk, lelkünk és testünk minden kívánságát a Bárány drága vérének kiontása elégítette meg. Péter apostol így beszél nekünk Krisztus drága véréről: „…tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (2Pt 1,18.19). Természetesen egyetlen körülmetéletlen férfi sem ehetett a páskából (2Móz 12,43-48).
A mi időnkben mi is tartunk emlékünnepet, ami az úrvacsora. Az Úr Jézus ezt mondja: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Az Ő asztalához csak a valóban újonnan született hívők kapnak meghívást. Hitetleneknek nincs itt helye, mert ők csak önmaguk ítéletére ennének és innának. Valahányszor az úrvacsorához járulunk, szükség van az ember önvizsgálatára, amikor is Jézus Krisztus keresztjére és nagyszerű áldozatára gondolunk. S amikor eltávoztunk az Úr asztalától, nem szűnünk meg a hétköznapokon sem „ünnepet ülni”, mert „a mi páskánk, Krisztus is megöletett [értünk]”.
Az ünnep, amit aztán ünnepelnünk kell, nem a páska, hanem a kovásztalan kenyerek ünnepe, s ez nem is az Úr vacsorája. A kovásztalan kenyerek a megszentelt élet képei, minden képmutatás vagy egy Krisztusnak átadott élet tettetése nélkül. Egy ilyen élet szabad „a rosszaság és gonoszság kovászától”, valamint a tisztaság és igazság jellemzi (1Kor 5,7.8).
Ma: hassa át minden percedet a hála, hogy a Bárány Jézus életét adta érted a kereszten, hogy el ne vessz, hanem örökéleted legyen!