Olvasandó: Józsué könyve – 6. fejezet
1-2. vers – 20. vers – 27. vers
„(1) Jerikó pedig úgy be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki. (2) Az ÚR azt mondta Józsuénak: Lásd! Kezedbe adtam Jerikót és királyát a sereg harcosaival együtt.”
„(20) A nép pedig fölkiáltott, amint megszólaltak a kürtök. És ahogy meghallotta a nép a kürt szavát, és hangosan fölkiáltott, az történt, hogy magától leomlott a kőfal, és bement a nép a városba, mindenki az előtte levő helyen, és bevették a várost. „
„(27) És az ÚR Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész földön.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (6/1): Használd a hit fegyverét!
Jerikó a sátán vezetése és uralma alatt álló világnak a képe. Az ő sötétség-seregei szemben állnak az Isten népének előre jutásával – legyen az Izráel népe akkor vagy legyenek a hívők manapság.
Jerikó az ellenség hatalmát jelképezi szellemi téren. Mi olykor összeütközünk testből és vérből való emberekkel, de nem velük állunk harcban, hanem a sötétség gonosz és láthatatlan szellemi hatalmai ellen.
Jerikó falai a gátakról és akadályokról beszélnek, amelyeket az ellenség a hívők útjába állít, hogy megakadályozza szellemi előre haladásukat és fejlődésüket. E falak közül egyesek például a gonoszság, a hitetlenség, az elbukás, úgynevezett magasabb szintű kritika, önbizalom, Isten elleni lázadás stb. Ezek jelentik azt az ellenséges védekező rendszert, aminek távol kell tartania a hívőket attól, hogy alárendeljék magukat Istennek. Minden önfejűség nem kevesebbet jelent, mint az ellenség győzelmét.
Semmit nem gyűlöl a Sátán jobban, mint azt, ha látja, hogy mi komolyan igénybe akarjuk venni kiváltságainkat és áldásokban járunk. Nagyon jól tudja, hogy az áldást hordozó emberek megmenekülnek tőle és javait elrabolják. Ezért is minden tőle telhetőt elkövet annak érdekében, hogy előrehaladásunk útjába akadályokat állítson. Ezt minden egyes keresztyén ember történetében meg lehet figyelni. Mihelyt egy léleknél arról van szó, hogy a küzdelem útjára lépjen mennyei hivatásának megvalósulása céljából – például, hogy egy szolgálatra odaszánja magát, ilyenkor az első dolog, amellyel találkozunk, azok az akadályok, amelyeket a sátán utunkba állít: egy látszólag bevehetetlen erődítményt.
Lehetetlen itt kijönni és bemenni (1. v.). Olyan sok minden létezik, ami meg akar rémíteni és vissza akar fordítani utunkon, de éppen ez az ellenfél szándéka. Márpedig szükségszerűen mindegyikünknek találkoznia kell egyszer a maga Jerikó erődítményével. Fölösleges itt felsorolni minden egyes lélek valamennyi nehézségét, igen különbözőek ezek, de valamennyit összefoglalhatjuk egyetlen szóban: akadályok. Mi lesz velem, ha tovább is ezen az úton haladok? Elveszítem az állásomat, nem léptetnek elő; barátaim elhagynak; rokonaim nem viselik el hívő életemben tanúsított magatartásomat; fel kell adnom mindazokat, akik szeretnek engem; el kell szakadnom olyan keresztyénektől, akik között idáig áldást nyertem stb.
Ilyen gondolatok és érzések támadnak gyakran a lélekben, amikor megpillantja Jerikó magas falait. Sok hívő keresztyén elveszíti bátorságát és visszafordul úgy, hogy még el sem kezdte a harcot. Az Isten által felkészített lélek azonban nem retten vissza a nehézségektől. Tudja, hogy birtokában van annak az eszköznek, amellyel legyőzheti a nehézségeket és használatba is veszi azt. Egészen egyszerű ez az eszköz: a hit. „Hit által omlottak le Jerikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták” (Zsid 11,30).
A hit egyszerű bizalom az Úrban. Ugyanakkor kizár minden bizalmat önmagunkban, mivel ez a két dolog elválaszthatatlan egymástól. A hit elegendő ahhoz, hogy utunkból minden akadályt elhárítson.
Ma: használd a hitedet – biztos lehetsz, hogy Isten kezedbe adja a megoldást!