Olvasandó: Józsué könyve – 6. fejezet
8-11. vers
„(8) És úgy történt, ahogy Józsué megmondta a népnek. A hét pap ugyanis, aki a kosszarvból készült hét kürtöt vitte, az ÚR előtt ment, és kürtölt a kürtökkel, az ÚR szövetségládája pedig utánuk haladt. (9) A fegyveresek a kürtölő papok előtt mentek, és az utóvéd követte őket folytonos kürtölés közben. (10) A népnek pedig azt parancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, hangotokat se hallassátok, egy szó se jöjjön ki a szátokból addig a napig, amíg azt nem mondom nektek: kiáltsatok; és akkor kiáltsatok. (11) Körüljárták azért az ÚR ládájával a várost. Egyszer kerülték meg, azután visszatértek a táborba, és az éjszakát a táborban töltötték.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (6/3): Ismerd fel a helyed és „tedd oda magad”!
A rend és fegyelmezettség nagyon fontos a keresztyén életvitelben. Mindenkinek megvolt a maga helye a menetben és pontos utasításokat kaptak arra, hogy menetközben ki mit csináljon, hogy viselkedjen.
Legelöl mentek a fegyveresek – jelezve, hogy itt csata folyik, de nem támadtak, hanem tulajdonképpen az Úr „bevonulásának” az előőrsét képezik. Nem ők azok, akik „beveszik a várost”, hanem az Úr ereje lesz az az erő, amely megnyitja előttük a bejutás lehetőségét (lerombolja a falakat). A hadseregnek tehát kiemelkedő helye volt a menetben, de Jerikó veresége az ÚR hatalmának köszönhető.
Középen a papok vonultak – egy katonai hadműveletben ők képviselték a „főerőt”, mert a szövetség ládájával vonultak és kürtöltek (kosszarvból készült kürtökkel). Ezeket a kürtöket ünneplésre szokták használni. Abban a korban a győzelmeket diadalmenettel ünnepelték – kürtökkel, felvonulással hirdetve a hadvezér dicsőségét. A Szent Láda itt a Fő-fővezért, a Seregek Urát, az élő Istent képviseli. Ahogy vonulnak előtte/vele kürtöléssel, annak világos üzenete van: még katonailag egyetlen hadmozdulat sem történt, de a győzelmet már „diadalmenetben” ünnepli Izrael. Hitvallás ez a jerikói ellenállók felé: ennyire biztos, hogy Jerikót elfoglalják, mert maga az Úr van velük.
A végén a köznép vonul – ők az utóvéd. Nekik csendben kellett vonulni. Tulajdonképpen őérettük történik az egész, hogy a nép bevonulhasson és elfoglalhassa Istentől kapott örökségét. De nekik is ki kellett venni a részüket a „csatából” – pusztán azzal, hogy engedelmeskedtek, uralkodtak magukon és a feladatra koncentrálva „odatették magukat”. Micsoda fegyelmezettség kellett ehhez. Próbája volt ez – nem is könnyű -, Izrael hitének.
Ma: lehet, hogy olyan helyzet, feladat elé állít Isten, ami próbára teszi a fegyelmezettségedet, az engedelmességedet. Ismerd fel időben és kezeld úgy, ahogy Izrael: foglald el a helyedet és tett oda magadat!