Olvasandó: Korinthusiakhoz írt levél – 12. fejezet
12-31. vers
„(12) Mert amint a test egy, és sok tagja van, az egy test tagjai pedig – noha sokan vannak – mégis mind egy testet alkotnak, úgy a Krisztus is. (13) Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok vagyunk, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. (14) Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. (15) Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való”, vajon akkor nem lenne a testből való? (16) És ha a fül ezt mondaná: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a testből való”, vajon nem a testből való volna-e? (17) Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás? (18) Márpedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogy akarta. (19) Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? (20) Így ugyan sok a tag, de egy a test. (21) Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem.” (22) Sőt inkább: a test gyengébbnek látszó tagjaira igen nagy szükség van, (23) és amelyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartjuk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül; és amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek, (24) amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségük. Mert Isten úgy szerkesztette egybe a testet, hogy az alábbvalónak nagyobb tisztességet adott, (25) nehogy meghasonlás legyen a testben, hanem a tagok kölcsönösen gondoskodjanak egymásról. (26) Ha szenved egy tag, mindegyik tag vele szenved, ha dicsőségben részesül egy tag, mindegyik tag vele örül. (27) Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. (28) Isten pedig az egyházban némelyeket először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul rendelt; azután adott csodatevő erőket, azután a gyógyítás kegyelmi ajándékait, gyámolítókat, vezetőket és a különféle nyelveket. (29) Mindnyájan apostolok? Vagy mindnyájan próféták-e? Avagy mindnyájan tanítók-e? Vagy mindenkiben vannak csodatévő erők? (30) Avagy mindnyájuknak van gyógyításra való ajándékuk? Vagy mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan meg tudják azt magyarázni? (31) Törekedjetek azért értékesebb kegyelmi ajándékokra. És ezenfelül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (12/2): Hasznosan, felelősséggel, örömmel éljünk ajándékainkkal!
Ez a mondat, ha alázatos hittel vesszük, megszüntet minden különbözőségből fakadó széthúzást a TESTBEN! Minden méricskélést, irigységet elégedetlenséget, versengést vagy tekintélyért való helyezkedést. Néha az a kísértés fenyeget, hogy lebecsüljük azokat az ajándékokat, amiket mi kaptunk. De máskor meg azzal igyekszik megbontani a Sátán közösségünket, hogy a másik ember ajándékát vetteti meg velünk. De ha valóban úgy tekintünk egymásra és magunkra, hogy mindenkit egyenként és személyesen maga az ÚR tett a helyünkre, akkor azt mindnyájan kiváltságnak (1), felelősségnek (2), és feladatnak (3) kell tekintsük!
(1). Tekintsük kiváltságnak: mert benne vagyunk egy csodálatos tervben, amelyet a világ Tervezője és Alkotója indított el a teremtéssel és véghez viszi a világ végéig. Erre nézve alkotott meg és helyezett el a térben és időben. Dáviddal együtt ünnepelhetjük azt, amilyenné formált a Teremtő:
Zsolt 139:13 – „Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.” Megtérésünk után pedig Ő maga illesztett be minket tagokként a Krisztus testébe, az egyházba. Ennek pedig Pállal együtt
örvendezhetünk, hálát adva mindazért, amit a Szentlélek ajándékaként az újjászületésben kapunk. Mivel az Ő alkotása vagyok, és tőle van minden ajándékom ő pontosan oda helyez és azzal áld meg, amire szükségem van, hogy betöltsem küldetésem az Ő tervében. Ez teljes megelégedéssel tölthet el.
(2)-(3). Tekintsük felelősségteljes feladatnak, mert a Lélek ajándékai céllal és másokért adatnak.
1Kor 12:7 – „Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése…”… az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván, Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” Tehát használni, gondot viselni, egységet őrizni, egymás örömében, bánatában részt venni, – ez a feladat és a felelősség, amivel ajándékaink révén a Szentlélek által építő tagok lehetünk a Testben.
MA: Éljünk hasznosan, felelősséggel, örömmel építve Krisztus Testét, a gyülekezetünket!